12.fejezet.~Akkor most járunk?

12.fejezet.~

"A szerelem egy leírhatatlan érzés,mely összeköt 2 embert."

[..]
Hirtelen pattantak ki a szemeim.Fejemet oldalra döntöttem és ideges káromkodásban törtem ki.
-Na de Niall!Hogy beszélsz?-dorgált saját kishúgom.
-Hogy kerülsz te ide?-pislogtam nagyokat.
-Idejöttem.-válaszolt szellemesen.
-Na jó!Sophie,most nem érek rád.-vágtam fejéhez és gyors tempóban öltözni kezdtem.
-Most szomorú vagyok görbítette le ajkát.
-Sophie,kérlek értsd meg,így is elkéstem,már fél 11 és nekem 10-kor lett volna jelenésem Alexiséknél.
-Szóval Mattyékhez mész?-én csak bólintottam.-Engem nem akarsz magaddal vinni?
-Nem akarlak.-válaszoltam majd kiviharoztam a szobából.-Elmentem!-kiáltottam és már ki is száguldottam az ajtón
Gyors léptekkel közeledtem Lexiék háza felé.
Amint odaértem felugrottam a verendára,majd becsöngettem.
Ashley nyitott ajtót.
-Öhm szia-köszöntem kicsit zavartan.
-Szervusz őő ,Niall ugye?-nézett végig rajtam.
-Igen,bejöhetek?-érdeklődtem.
-Gyere-állt arrébb én meg kikerültem és beljebb léptem.-Hol van Lexi?-fordultam vissza Ashleyhez.
-A szobájában-felelt Ashley.
-Rendben,köszönöm.
Felmentem lassan a lépcsőn,mikor Lexi ajtajához értem bekopogtam.
-Gyere-hallottam meg csilingelő hangját.
-Szia-dugtam be a fejemet,majd beléptem a szobába.
-Niall!-ugrott fel hirtelen az ágyról és szaladt ide hozzá,majd átölelt,én természetesen visszaöleltem.-Azt hittem nem is jössz.-nézett rám miután elengedett.
-Hát az úgy volt,hogy rendesen bealudtam.Remélem nem haragszol.
-Ohh dehogy haragszom,inkább örülök,hogy itt vagy.
-Hogy van a fejed?
-Van rajta egy pukli de amúgy jól vagyok.-simogatta meg a fejét,majd leült az ágyára.
Én tétlenül álltam egy helyben.
-Amúgy,tegnap komolyan gondoltad azt amit mondtál?-kérdezte Lexi,én lassan odamentem hozzá,és leültem mellé,majd kezemmel megfogtam az övét és összekulcsoltam kezeinket.
-Halál komolyan.-próbáltam minél komolyabban nézni Alexisre.-Alexis én tényleg szeretlek téged.
Lexi lesütötte a szemétegy ideig,majd rám nézett.
-Nem birom elhinni.-motyogta,talán csak magának.-Én,én..
-Lexi én mondtam,hogy megértem ha te csak barátként gondolsz rám.
-Nem.-válaszolt a kelleténél is gyorsabban.-Nem gondolok rád barátként,vagyis eddig úgy gondoltam rád,mert azt hittem soha nem lehet több köztünk barátságnál.
-Pedig lehet.-ültem közelebb hozzá,Lexi felnézett a szemembe.-Nem is tudom,akkor azt hiszem,hát, Lexi Greene leszel a barátnőm?-vettem rá magamat a kérdésre.
Lexi hirtelen azt sem tudta mit mondjon,gyorsabban kezdte venni a levegőt.
-Pe-persze.-dadogott.
-Jaj de megkönnyebbültem,hogy igent mondtál.-öleltem magamhoz újdonsült barátnőmet.
Lexi hirtelen kibontakozott ölelésemből.
-Ezt tényleg komolyan gondoltad?-szemében kétségeket véltem felfedezni.
-Igen a lehető legkomolyabban.-simítottam tenyeremet arcára,ezzel haját elsöpörve onnan.
Egyszer csak azon kaptam magamat,hogy egyre csak közelítek ajkammal az én gyönyörűségem ajkához,majd végül összeérnek ajkaink.Szinte úgy csókoltam mint akinek légszomja van.Nem akartam elvállni tőle,észleltem,hogy Lexi sem tiltakozik csókunk ellen,hiszen visszacsókolt.Mikor elváltunk egymástól Alexis a szemembe nézett.
-Remélem értékeled,hogy tőled kaptam életem első csókját-sütötte le mondata végére a szemeit.
-Komolyan?-vigyorodtam el.-Hmm..jó tudni.
-Szóval,akkor mi most járunk?-pislogott nagyokat.
-Nevezd ahogy akarod,és igen járunk-kacsintottam.
-Ez olyan fura..
-Micsoda?-érdeklődtem.
-Hát,hogy valaki szeret engem-nézett a szemembe.
-Mert?Téged sokan szeretnek.
-Kérlek sorolj fel párat.
-Én,Matty,apád,ez az Ashley..őő..őő és még a többiek-magyaráztam.
-Látod?Azaz 2 ember-oktatott ki.-Mivel Ashley csak elvisel ahogy én is őt, apám meg sosem szeretett.
-Ne csináld már ezt-szorítottam meg a kezét.
-Inkább hazudjak magamnak?És meséljem be,hogy mindenki szeret?Az miért lesz jó?-Lexi tekintete szín tiszta komolyságot tükrözött.
-Jaj,istenem,nem akarok összeveszni veled,az a lényeg, hogy én szeretlek.-mosolyodtam el.
-Ha te mondod-sóhajtott.

Remélem, hogy ez is tetszett:) Szeretnék 10 komiit.:)