8.fejezet~ Niallel.

8.fejezet.~


"Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük."

*Alexis szemszög*

Hirtelen kaptam a telefonom után ,ismét majdnem leejtettem.Jött egy üzenetem,feloldottam a billentyűzárat és észleltem,hogy Nialltől jött.
'Lexi!Sajnálom,hogy nem szóltam,hogy ma nem megyek iskolába,csak történt egy kis baleset,ne aggódj nem velem,én jól vagyok,amint találkozunk mindent elmondok,addig is ne csinálj semmi butaságot. Puszi:Niall.'-írta az üzenet.
Kicsit megnyugodtam,hogy nincsen semmi baja legjobb barátomnak.De vajon mi lehet az amiért nem jött iskolába?Mi történhetett?Kivel történhetett ez a baleset?
Annyira elterelődtek a gondolatam,hogy észre sem vettem,hogy Matty már nincs mellettem.Rémültem néztem körül,szerencsére csak az egyik bolt kirakatát nézegette.Odamentem mellé és megfogtam a kezét.
-Máskor el ne tűnj,úgy,hogy nem is szólsz.-dorgáltam meg.
-De én szóltam.-görbítette le az ajkát.-Akkor biztos nem hallottad.
-Igen?Akkor azt hiszem meglátszik,hogy öregszem.
-16 éves vagy Lexi,az nem olyan öreg.-Matty.
-Ha te mondod.
-Igen én.-bólogatott.-Na,de ezt nézd.-mutatott a kirakatban lévő játék autóra.-Nem akarod megvenni nekem?-meresztett rám kiskutyaszemeket.
-Hát,attól függ,hogy mennyibe kerül..-válaszoltam.-Menjünk be és kérdezzük meg.-mosolyogtam öcsémre.
Matty boldogan szökdécselt mellettem be a játékboltba.
Ott rögtön az eladópúlthoz mentünk,és megkérdeztem,hogy mennyibe kerül a kisautó.Az eladó mondott egy horibilis összeget.
-Akkor megkaphatom ?-csillantak fel kis szemei.
-Matty.-guggoltam le elé nagyot sóhajtva,nem akartam neki csalódást okozni,nagyon ne, de muszáj lesz.-Figyelj rám,okos kis fiú vagy te,igaz?Most én nem tudom megvenni neked,nagyon sajnálom,de amint legközelebb kapok zsebpénzt megveszem.-simogattam meg az arcát.
-De kár.-keseredett el ebben a pillanatban eddig viruló arcocskája.
-Tudtam,hogy meg fogod érteni.-álltam fel.-Köszönjük,viszlát.-köszöntem el az eladótól és Mattyt magam után húzva távoztunk.
Rossz volt a tudat,hogy nem tudtam megvenni azt az autót testvéremnek,de sajnos most egyáltalán nem volt rá pénzem,legutoljára 2 hete kaptam zsebpénzt és az már javában fogyóban van.
Viszont Mattynek is tudomásul kell venni,hogy nem tudok neki mindent meg adni annak ellenére sem,hogy nagyon szeretnék.
Beálltunk a legközelebb lévő buszmegállóba,amint megérkezett a busz felszálltunk rá és már robogtunk is haza.Nem szeretek bejönni ide a város központjába dehát ma muszáj volt,kicsit ki kellett szellőztetnem az agyamat,meg hát Mattynek is jót tesz ha kicsit kiszakad a megszokott környezetből.
-Hadd jelezzek én.-nézett rám Matty aranyosan.
-Jelezz.-adtam neki engedélyt.Matty megnyomta azt a piros gombot,amivel jelzünk a sofőrnek,hogy le akarunk szállni.
Mikor a busz megállt már ugrottunk is le róla,nem szeretek túlzottan buszozni,volt már olyan,hogy egyszer majdnem rám csapták az ajtót.
Gyors léptekkel haléadtam az utcán házunk felé,érzékeltem,hogy Matty nem nagyon bírja a tempót így megálltam és felemeltem.
-Miért cipelsz?Van lábam.-háborodott fel.
-Mert így hamarabb hazaérünk.-válaszoltam.-Amúgy meg örülhetnél,hogy cipellek.
-Jólvan na.-Matty.
Amikor végre hazaértünk már beesteledett,hát igen sokat kellett buszozni és gyalogolni is.
Felkapcsoltam a házban a villanyt és letettem Mattyt,aki felszaladt a szobájába.
-Nem vagy éhes?-kiabáltam Matty után,majd bementem a konyhába.
-De kicsit.-jelent meg mögöttem öcsém.
-Mit kérsz enni?
-Nem tudom.-rántotta meg a vállát.-Szólj ha kész van addig megyek játszani.-és már itt sem volt.
Körülnéztem a konyhába,hátha találok valamit.
Úgy döntöttem,hogy lefőzök egy kis tésztát,és sajtos,tejfölös tészta lesz.
Hála az Istennek ma már péntek,és holnap nem kell semmit sem csinálnom,leszámítva a házi munkát,de az semmiség.
Apámék ma csak későn érnek haza,mivel elmentek vacsorázni és bulizni.Hát igen apám 'nagy party arc'.
Odatettem a vízet a kályhára,és megvártam míg főlforr,mikor úgy láttam,hogy már tehetem bele a tésztát ,belecsúsztattam a lábosba a még kemény tésztaszálakat.
Míg vártam,hogy a tészta elkészüljön leültem a konyhaszékre.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom a zsebemben,előhúztam és a kijelzőjére tekintettem.Niall..
-Haló?-szóltam bele.
-Szia Lexi,remélem megkaptad az üzenetemet.
-Igen.-leheltem a telefonba.
-Akkor jó,figyelj nem jöhetnék át kicsit hozzátok?Megőrülök anyáméktól 2 másodpercenként az aggódó szövegeiket nyomatják,és így is ideges vagyok.
-Persze gyere,apámék úgy is későn érnek haza,amúgy írtad,hogy valamilyen baleset történt,kivel történt milyen baleset?-kérdeztem direkt szellemesen.
-Amint odaérek elmesélem.Akkor érkezem,szia Lexi.-és már le is tette.Nagy levegőt vettem és letettem a telefonomat az asztalra.Magam elé meredtem,én tényleg nem tudom meddig ülhettem ott és nézegethettem a konyha padlót,de nagyon sok idő lehetett hiszen csöngettek.
Hallottam,hogy Matty letrappol a lépcsőn és az ajtóhoz szalad.
-Szia Niall.-köszöntötte.
-Szia törpe.-Niall hangja.-Hol van a nővéred?
-Konyhában.-Matty,majd hallottam ahogy felszalad a lépcsőn és csapódik szobája ajtaja.
Hirtelen kaptam észbe,lehet,hogy túlfőztem a tésztát.
Odapattantam a konyhaszekrényhez és kivettem belőle egy szűrőt.
-Szia Lexi.-lépett be a konyhába Niall.
-Szia.-köszöntem miközben leszűrtem a tésztát.
-Mit csinálsz?
-Éppen a Tescoban vásárolok,szerinted mit csinálok?-kérdeztem vissza cinikusan.
-Na,megszólalt a kis poénzsák.-kuncogott Niall,majd egyszer csak lehervadt a mosoly az arcáról.
-Most már elmondod,hogy kivel történt baleset?-érdeklődtem,majd a már leszűrt tésztát egy üvegtálba tettem.
-Persze,hát,reggel vagyuis hajnalban Greg elindult dolgozni,és autóbalesete volt,rögtön kórházba vitték,elvileg jól van és semmi maradandó dolog nem lett vele,csak hát most egy két hónapig kórházban kell lennie.Na igen,és amint ezt megtudtam rohantam is a kórházba és ott ültem délutánig.
-Ohh,szegény,és hogy értetted,hogy a szüleid az aggódó szövegeikkel jönnek?
-Tudod,így is rosszul esik,hogy a bátyám kórházban van ők meg még ott aggodalmaskodnak,hogy mi lesz ha ez vagy mi lesz ha az történik.-forgatta szemeit.-Én meg próbálok nem rosszra gondolni de...mi ez az égett szag?-fintorgott.
-Óó csak bekapcsolva hagytam a kályhát és a forró lapon maradt a rongy.-válaszoltam kérdésére.-De folytasd,ott hagytad abba,hogy 'de'..
Odamentem a kályhához és lekapcsoltam a lapot,levettem róla a konyharongyot,majd kitártam a konyha ablakot.
-Na hát mondom megpróbálok jó dolgokra gondolni ,apámék meg mindig elhesegetik ezeket a jó gondolatokat és csak a rosszra vezetnek rá,hogy valami rossz lesz Greggel.Olyan negatívak.-húzta össze a szemöldökét.
-Benjamin.-hallatszott a szomszéd házból egy kiabálás.-Nem megmondtam,hogy ne itt nyáladozz a csajoddal?Erre te?Kisfiam tűnj a házamból,most mostam fel.-kiáltott a szomszéd hölgy.
Niallel összenéztünk és egyszerre nevettünk fel.
-Ezeknél is zajlik az élet.-nevetett tovább Niall.
-Ja.-erősítettem meg szavát.-Matty kész a kaja.-emeltem meg hangomat.
Matty 2 percen belűl itt termett a konyhában.
-Mi lesz a vacsora?-ült asztalhoz,de előtte kivett a fiókből evőezközt mindenkinek ,majd a mosogató elé húzott egy széket és kivett onnan tányérokat,és azt is az asztalra helyezte.
-Ugye te is eszel?-néztem niallre.
-Hát ha már így felajánlottad.-nevetett.-Sosem hagynám ki.
-Akkor jó.
Matty megtálalt,én meg elővettem a hűtőből a tejfölt és a sajtot.
Mind hárman asztalhoz ültünk és neki láttunk a vacsorának.
Miután befejeztük az étkezést  elmosogattam,Mattyt utasítottam,hogy menjen fürdeni.Ő szótfogadóan szaladt is.


Itt a friss holnap is megpróbálok részt hozni:)
10 komi minimum:) Rendszeres olvasók is lehettek^^