6.fejezet.~Apa.

6.fejezet.~

[..]
A kórházból kijövet beszálltunk a taxiba,amit direkt úgy kértem,hogy várjon is meg minket.Matty bokája csak megrándult,nem eltört így csak bekötötték ,nem kellett gipszelni hála a jó Istennek.
Mikor a taxis megállt a házunk előtt kifizettem neki egy rahedli pénzt ,és segítettem bemenni Mattynek.
Sajnos csak este 7-re értünk haza egyrészt azért,mert sokat kellett várakozni az orvosnál,másrészt pedig forgalom miatt.
Már apámék is otthon voltak mikor beléptünk a házba.
-Na?Túlélted mucikám?-szaladt ide Mattyhez Ashley.Annyira bírom,hogy ha bármi baj történik játssza a megértő,tiszta lelkű édes nevelő anyukát,de amúgy meg tesz ránk jó magasról.
-Túl.-rántotta meg a vállát Matty.
-Nagyon fáj még?Csináljak neked sütit?-guggolt le Matty elé.Olyan tágra nyílt szemekkel néztem Ashleyra,hogy azt hittem menten kigurulnak a helyükről.Sütit akar csinálni az én öcsémnek?
Matty felnézett rám és tekintetünk találkozott,én csak vállat rántottam,mire ő visszanézett Ashley szemébe.
-Csinálj sütit.-válaszolta meg kérdését.
-Rendben husikám.-mosolygott Ashley és már indult is a konyhába.
Hát ez nagyon fura volt-könyveltem el magamban.
-Matty,itt maradsz a nappaliban?-érdeklődtem öcsém felől.
-Aha.-bólintott és odasántikált a kanapéhoz ,majd  leült rá.Én nagyot sóhajtva felmentem az emeletre és a szobámba vettem az irányt.Mikor beléptem az ajtómon nem várt meglepetésben részesültem.Apám a szobám közepén állt ,karba font kezekkel szigorúan nézett rám.
-Mit csináltam rosszul?-vontam fel egyik szemöldökömet.
-Nem teregettél ki!-vágta rá.-Pedig külön megkértelek rá.
-Szerintem neked kihagy a memóriád,semmi ilyesmire nem kértél meg.-ráztam a fejemet.
-Ne szenvtelenkedj míg az én kenyeremet eszed.
-Nem is tudtam ,hogy pék vagy.-röhögtem fel.
-Ide figyelj.-lépett hozzám közelebb.-Még egy rossz szó és..ne akard megtudni,hogy mi lesz..-fenyegetett.
-Most nagyon megijedtem.-rántottam vállat mire kaptam egy hatalmas pofont.Hát,talán megérdemeltem..
-Mondtam én..-nézett rám mérgesen.
-És én mondtam már,hogy utállak?-mosolyogtam rá gúnyosan.
-Utálj,saját magadnak ártasz vele.-rántott ő is vállat.-Viszont,most teregess ki.-mutatott az ajtó felé. Idegesen kirobbantam az ajtón és a fürdő felé mentem.Ott a mosógépről lekaptam a lavórt majd erőteljesen kirántottam a mosógép ajtaját és kirángattam a ruhákat belőle.Egekbe szökő idegekkel kivágódtam a fürdőből és lerontottam a lépcsőn ,aztán a nappaliba felállítottam a szárítót ,majd kiteregettem szél sebesen.Apám mind végig a szobámban állt,és rám várt.
-Megfelel?-annyira csúnyán néztem rá amennyire csak lehetett.
-Tökéletesen,holnap öcséd nem megy óvodába,szerezz valakit aki itthon marad vele.-utasított és maga után becsapva az ajtót távozott.
Én kirántottam az ajtót.Most szakadt el az a bizonyos húr.
-Te vagy az apja!-kiabáltam utána.-Maradj te itthon vele,én csak a nővére vagyok és mióta anyu meghalt le se szarod a fejét.-Azt hiszem annyira kiabáltam,hogy még a fejem is vörös lett tőle.Bevágtam az ajtót,lassan megfordultam és nekidőltem az ajtónak,apránként lecsúsztam mentén a földre.Fejemet kezembe temettem és nagy levegőt vettem,könnyeim ismét eleredtek.Én ezt nem bírom tovább,lehet,hogy még 18 éves korom előtt ideg összeroppanást fogok kapni ,ha ez így megy tovább.
Nagyokat lélegeztem ütemesen,majd kezeimmel ellöktem magamat a padlótól.Szememből kitöröltem a könnycseppeket,és leültem az ágyamra,ismét fellégeztem.

[..]

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem fel.Elvégeztem reggeli fontos teendőimet és bementem Matty szobájába.
-Hallod,én most elmentem iskolába jó legyél.-nyomtam egy puszit az arcára,majd elléptem az ágyától és halkan becsuktam a szobája ajtaját.
Lebaktattam a lépcsőn,egyenesen le az ajtóhoz,majd ki azon.Elvileg Niallel a sarkon találkozunk.
Szinte futva mentem a sarok felé,olyan gyorsan kapkodtam a lábaimat.A sarokra érve kicsit kifújtam magamat,mivel Niall még nem volt itt.Egyszer csak megláttam közeledni húgával a sarok felé,így megindultam feléjük,úgy is arra kell menni.
-Sziasztok!-köszöntem nekik mikor hozzájuk értem.
-Szia!-köszöntek egyszerre.
-Hol van Matty?-keseredett el Sophie.
-Hát tudod tegnap leesett arról a mászó falról és így ma nem mehet óvodába.-húztam el a számat.
-Óó..de kár.-sóhajtott a kislány.
-Jobban van már?-mosolygott rám Niall.
-Szerintem igen.-bólintottam egyet.
Lassan egymás mellett haladva elindultunk az óvoda felé..

Engem akkora boldogsággal tölt el,hogy mindig megvan a 10 komi és még csak a 6.fejezetnél tartok ^^ Köszönöm szépen :)
Remélem,hogy erre is meglesz ^^