18.fejezet.~Most mi lesz?

18.fejezet.~

-Lexi , -fordult felém Niall-Mi is kell egy lángosba?-dörzsölgette az állát mintha szakálla lenne , én felnevettem és felsoroltam pár dolgot , ami így hirtelen eszembe jutott.
-Mi lenne ha te adogatnád a dolgokat és én összekeverném , stb.?-Így talán többre jutunk.
-Jó-bólintott Niall , majd adogatni kezdte a dolgokat.

[..]

-Azt mondtam , hogy az olajat vedd elő , ne a narancs szörpöt-csaptam a homlokomra.
-Ja , bocsi-mondta , majd elő kapta az olajat.
-Olyan figyelmetlen vagy-dorgáltam Niallt , mire ő csak nevetni kezdett.
-Nem is igaz-fonta karba kezeit mellkasán , és durcás képet vágott.
-De igaz , és most légyszíves egy lábost adjál amibe olajat tehetek és kisüthetjük benne a lángost-utasítottam.
Niall a konyhapulthoz lépett és kivett alóla egy lábost , elém lépett és elvigyorodott.
-Akkor kapod meg a lábost , ha kapok egy puszit cserébe-vigyorgott huncutul.
-Akkor ehetsz lángost , hogyha ideadod a lábost-válaszoltam szellemesen.
Niall legörbítette az ajkát , és úgy nézett rám.
-Akkor nem kapok puszit?-szomorkodott.
-De , kaphatsz puszit-nevettem , majd arcon pusziltam.
Ezek után megvártuk , míg felmelegszik az olaj majd kisütöttük a lángos tésztát.

Amint elkészültek a lángosok Niall kivett a hűtőből tejfölt és reszeltünk sajtot , majd neki ültünk enni.
Én 2 kisebb lángost ettem , és azt is alíg bírtam megenni , Niall pedig megevett vagy 7 darab nagyobbat , nem is értem , hogy fér belé ennyi.

Miután ettünk a maradékokat Niall elpakolta , majd beszélgettünk még vagy 2 órát , így összességében mindenről.

Olyan fél 12 körül mehettünk el aludni , nekem Niall megmutatta a vendégszobát , sőt még ott is maradt velem kicsit.
-Kaphatok egy jó éjt puszit , ide?- mutatott az ajkára , mire én elmosolyodtam és odaléptem hozzá.
-Persze , hogy kaphatsz -simítottam meg az arcát , majd megcsókoltam.Szerencsére csókunkat , most semmi nem zavarta meg.Lihegve váltunk el egymástól , én éassan az ágy felé hátráltam , majd leültem rá.
-Jó éjszakát-vigyorgott a szőke , majd intett és kiment.
Én óvatosan eldőltem az ágyban és magamra húztam a takarómat .

[..]

Reggel arra ébredtem , hogy valaki fogja a kezemet.
-Szép jó reggelt -mosolygott rám Niall , mikor kinyitottam a szememet.
-Szia -nyújtóztam egy nagyot.-Hány óra van?
-Fél 11 -válaszolt Niall.-Álomszuszék.
-Nem tehetek róla , hogy jó az alvókám -mosolyogtam.
-Na , de kelj fel , mert nagy gáz van.
-Mégis miről beszélsz?
-Apád észrevette , hogy eltűntél , és vagy 6x hívta anyámat , hogy itt vagy-e és Ő elmondta , hogy itt vagy .. -húzta el a száját Niall.
-Ne már-húztam el kicsit az 'á' betűt.
-Most mondom a legrosszabbat , apád a legutóbbi hívásánál , azt mondta , hogy idejön-vágott fura fejet Niall.
-Ez nem éppen a legjobb..-fejezetem volna be a mondatot , de hirtelen meghallottam egy ideges , és szörnyen ismerős hangot.
-Alexis Greene , ha megtalállak-hallottam meg apám hangját.
Ebben a pillanatban legszívesebben sírtam volna , annyira megrémültem ,hogy mit fogok kapni , de azt hiszem megérte.
-Öltözz fel-mondta Niall és már itt sem volt a szobában , én gyorsan előkaptam a táskámból a ruhákat és átöltöztem.
Ekkor hirtelen kicsapódott az ajtó és bejött apám , mint a terminátor körülbelül úgy rontott be , és szikrákat szórt felém a szemével.
-Mi az Istent keresel itt?-kezdett el ordibálni.-Azonnal tűnjél kifelé az autóhoz , és ezért a kis akciódért külön büntetést fogsz kapni és zsebpénz megvonást-ordítozott tovább velem.
Én lassan óvatos léptekkel elindultam kifelé , de mikor mellé értem , hirtelen akkorát kaptam az arcomra , hogy hátraestem.
-Már elnézést , én nem akarok beleszólni a családi vitába , amit az ÉN házamban intéznek- emelte ki Maura az 'én' szócskát.-De miért veri azt a szegény kislányt?Hogy tud maga így bánni a gyerekével?-vonta kérdőre.
-Maga csak ne szóljon bele ,hogy hogy neveljem a gyerekemet- mondta gúnyosan apám.
-Míg az én házamban veri addig van beleszólásom!!-jelentette ki Maura nagyon csúnyán nézve.-És úgy gondolom , hogy nem kéne bántani Alexist , hiszen ha jól gondolom nem azért szökött el magától - itt kihangsúlyozta a 'magától ' szót- , mert olyan arany élete lehet.Szerintem Alexis megérdemelné azt , hogy legalább emberként bánjon vele!-magyarázott csípőre tett kézzel Maura.
Én a földön ülve megszeppenve figyeltem a történteket.
-Most úgy beszél mintha maga olyan minta szülő lenne -vágott vissza apám
-Na ide figyeljen, maga csak ne kérdőjelezze meg , hogy jó szülő vagyok-e  , elvégre nem én verem a gyerekemet , és nem én tiltottam el a fiamat Alexistől-kiabált már Maura is.
-Alexis azért lett eltiltva Nialltől , mert rossz dolgokat hallottam a fiáról!-válaszolt ordibálva apám.
-Igen?-lepődött meg Maura.-Mégis milyen rossz dolgokat?
-Nagyon , nagyon rossz dolgokat.
-Mint például?-lépett be a szobába Niall.-Erre kíváncsi vagyok.
-Nem fogok példázgatni.
-Mert nem tudsz példát mondani-álltam fel a padlóról.
-Te csak maradj csöndben , és húzd meg magadat , ha nem szeretnél még egy ilyen pofont , másrészt meg jobban teszed ha csöndben maradsz-fenyegetett.
-Nem tartom jó ötletnek , hogy meg akarja ütni Lexit-fonta karba kezeit mellkasán Niall.
-Ugyan miért?-Apám.
-Mert megbánja , hogy megszületett-válaszolt erélyesen Niall.
-Na , ne szenvtelenkedj-szidta meg Maura.
-Köhög a bolha -nevetett apám.-De , most mi hazamegyünk-nézett rám apai szigorral.
-Nem!-lépett be a szobába Maura és a karomba karolt.-Nem engedem , hogy elvigye.

Remélem elégedettek vagytok , mert megpróbáltam hosszabbat hozni ma :D Ilyen extra hosszú lett :DD
12 komi minimum meglehetne estig:333 mivel a másikhoz már 14 volt*-*
Amúgy úgy veszem észre , hogy ez a blog bejön nektek :D , Jól veszem észre?:D
Ahhoz képest mondjuk h 34 rendszeres olvasóm van ahhoz képest kevés ez a komi amit kapok.. ha mindenki komizna milyen jó lenne máár*-*
Na lécci NÉVTELENEK IS erőltessétek meg magatokat ^^ Egy komiba ti sem haltok bele:))

17.fejezet,~Csókok.

17.fejezet.~


-És mégis mit gitározzak?-húzta fel egyik szemöldökét Niall.
-Amit szeretnél-rántottam meg a vállamat.
-Jajj , mondjatok inkább valamit , Sophie?
-Hát mondjuk azt , amit énekeltél az x-factorban-pattogott Sophie Niall ölében.
-Hát jó-húzta el Niall kicsit az 'Ó' betűt , kiemelte Sophiet az öléből , majd a gitárjáért ment.Felemelte , és ismét visszaült előbbi helyére.
A húrokra rakta ujjait , majd játszani kezdett.Zene füleimnek , ez tök szép , Niall nagyon jól gitározik.Niall végig gitározta a számot , mikor vége lett lerakta a gitárt majd felnézett.
Sophie tapsikolva ült újra az ölébe.
-Még valamit-kérlelte.
-Nem , mára ennyi elég volt , csak nem akarod , hogy az ujjaim elzsibbadjanak?-tátotta el a száját színpadiasan Niall.
-Hát persze , hogy nem akarom-vigyorodott el Sophie , majd kimászott Niall öléből , és kiszökdécselt a szobából.

Én egy hirtelen ötlettől vezérelve Niall felé fordultam , és számat az övére tapasztottam.
Először kicsit meglepődött , majd visszacsókolt.Mikor elváltunk egymástól , akkor kaptam észbe.Megint elhamarkodottan cselekedtem.
Lehajtottam a fejemet és a padlót kezdtem fixírozni , míg egyszer csak Niall megszólalt:
-Ezt , öhm ... miért is kaptam?-érdeklődött halkan , én lassan felemeltem a fejemet , mélyen a szemébe néztem.
-Hát , hát , én ... nem is tudom , hogy .. jézusom -dadogtam össze vissza , egy normális hang sem jött ki a számon ,éreztem , hogy a pír elönti az arcomat.
-Semmi baj drágám , már nekem is hiányzott-nyugtatott , majd kezével megemelte az államat és megcsókolt.
Csókunk közben , kezemet Niall nyakába fontam , de egyszer csak egy hatalmas ajtó csapódás zavart meg minket.
-Ó , hát én nem tudtam - hallatszott Niall anyukája hangja. Olyan gyorsan pattantunk szét , hogy az csak na.
-Anya ... -kezdett magyarázkodni Niall-Ez nem az aminek látszik , vagyis de , de nem az amire a szülő gondol , vagyis , érted-Szegény a végére teljesen belegabalyodott.
-Nem , nem értem-tette csípőre a kezét Maura.
-Jajj -Niall.
-Szóval mi is folyik itt?-húzta fel az egyik szemöldökét Maura.
-Semmi olyan nem történt volna , anyu , nyugi-monta Niall.
-Jólvan , most az egyszer elhiszem , szóval eredetileg azért jöttem be , hogy megmondjam , megágyaztam a vendég szobában.
-Köszönöm-motyogtam , zavartan.
-Óó semmiség-Maura-Mikor tervezitek , hogy aludni mentek?
-Később-adott választ Niall.
-Jól van , de viselkedni-bólintott Maura , majd elhagyta a szobát.
-Uram , isten -meredtem előre.
-Lexi , én sajnálom , de nem tehetek róla , hogy anyám mindig rosszkor van rossz helyen-vakarta meg a fejét.
-Nem , nem , semmi baj-mosolyogtam rá.
-Nem vagy éhes?-kapta ráma tekintetét.
-Hát , kicsit , de nem vészes-nevettem fel.
-Akkor menjünk enni valamit , mert én éhezem-csapott a pocakjára , majd elindult kifelé a szobából.
Én csak követtem őt.
Lefelé a konyhába találkoztunk Maurával aki figyelmeztetően nézett Niallre.
-Hova , hova fiatalság?-kérdezte számon kérően.
-Konyhába , lángost sütni-jelentette ki Niall.
Maura az órájára nézett.
-Este fél 9-kor?-húzta fel a szemöldökét.
-Anyu, ha egyszer éhezem , akkor muszáj ennem , mert tüneteim lesznek!-mondta halál komolyan.
-Jól van , jól van.De halkan mert Sophie-t letenném aludni-indult a kislány szobája felé.
-Akkor lángos sütésre fel-indult Niall nagy léptekkel a konyha felé.

Itt a friss!:)Remélem ,hogy tetszett és meglesz a 10 komi :)

16.fejezet.~Újra együtt.

16.fejezet.~



-Lexi?-nézett rám nagy kék szemeivel.-Hát te ... te hogy kerülsz ide?
-Hát eljöttem-válaszoltam kezemet dörzsölgetve.
-Értem , de gyere be a hidegről , még megfázol.-Niall.-Amúgy olvastam , amit írtál nekem , csak időm nem volt válaszolni , remélem , hogy nem haragszol.
-Nem , nem haragszom , de , esetleg kaphatok egy ölelést?-tártam szét a kezeimet.
-Csak egy ölelést akarsz ?- vigyorodott el kajánul , majd átölelt.Annyira jó volt a karjiban , mintha hazaértem volna.Olyan erősen szorítottam magamhoz , mint aki soha nem akarja elengedni.
-Ki az ilyenkor?-lépett az előszobába egy nő , gondolom Niall édesanyja , Maura.-Niall?-vonta kérdőre fiát , aki hirtelen vált el tőlem.
-Anyu , ő Lexi tudod akiről olyan sokat meséltem-mondta szelíd hangon.
-Óó , szervusz!-nyújtott nekem kezet , én elfogadtam , majd kezet ráztunk.-Én nem akarok tolakodó lenni , de , hogy kerülsz ide?
-Hát én gondoltam , hogy hát ... -dadogtam.
-Nyögd már ki-bátorított Niall.
-Úgy gondoltam , hogy meglátogatom Niallt , mivel régen találkoztunk , mert apám eltiltott tőle-magyaráztam.-Én pedig elszktem.
-Elszöktél?-nézett rám egyszerre Niall és Maura is.
-El-bólintottam.
-És ki hozott el idáig?-Maura.
-Stoppoltam , és egy kamionos-vakartam meg a fejemet.
-Jézusom!-kapta Niall a kezeit az arcához.-És ha elrabolt volna?Mian ha megerőszakol?
-Niall , az a kamionos egy nő volt-nevettem fel halkan.
-Az más-morgolódott.
-Akkor gondolom ma nálunk töltöd az éjszakát-dörzsölgette állát Maura-Megyek beágyazom.
Ezt olyan gyorsan hadarta el , hogy köpni s nyelni sem volt időm.
-És ha apudék keresni fognak?-Niall.
-Reggelig rám sem néznek normális esetben.
-És az öcséd?-érdeklődött Niall.
-Jézusom-csaptam a homlokomra.-Most mit csináljak?-estem kétségbe.
-Szerintem egy napot el lesz nélküled-rántott vállat.-Amúgy , ne álljunk már itt az ajtóban.Vedd le a kabátodat , cipődet , és gyere be.
-Óó,oké.
Fogtam magamat és levettem a kabátomat és a cipőmet , majd Niall kezébe raktam a kabátomat.
-Nézd-mutatott a fogasra-Ez itt a fogas , a kabátot ide szokás akasztani-oktatott ki nevetve.
-Jó , hát ... -magyarázkodtam.-Én nem is tudom.
-Jó , mindegy-legyintett , majd felakasztotta a kabátomat , és a nappliba vezetett.
Ezelőtt még sosem jártam náluk , tök jó volt látni a lakásukat.A nappali színe fehér volt , és abban egy barna ülőgarnitúra helyezkedett el.Azzal szemben állt egy plazmatv.A tv-től jobbra fotelek voltak elhelyezve.
A falon képek voltak , minden féle festőtől.
-Ez a nappali-mutatott körbe a szobán a szőkeség.
-Nagyon szép-mosolyodtam el.
-Ja , hát igen , ezt ne nekem mondd-rántotta meg a vállait Niall.-Na gyere kövess megmutatom a szobámat.
-Oké-sétáltam utána izgatottan , egy boldog mosollyal  az arcomon.
Egy csigalépcsőn mentünk fel az emeletre , aminek mentén egy műanyagkorlát szaladt.
Ahogy felértünk az emeletre megéreztem egy kellemes illatot , olyan eperszerű illat lehetett.
A csigalépcső után kiértünk egy folyosóra , aminek a fala ugyancsak fehér volt mint a nappali , és itt is képek borították a falat.Niallról volt egy nagyon aranyos kiskori kép a falon.
-Ez te vagy , ugye?-vigyorogva álltam meg a kép előtt.
-Igen-sóhajtott.
-Nagyon édes voltál-lelkesedtem tovább.Annyira jó volt náluk lenni , egyszerűen ugráltam volna örömömben , hogy itt lehetek.
-Köszi ,  és tudom-villantott egy édes mosolyt.-Na de gyere!Kövess!
-Twitteren?-kuncogtam fel.
-Micsoda?Ja , persze! Ott is!-vágta rá nevetve.-Na, de menjünk már!
-Jó,jó!-mosolyogtam.
Niall ment még kicsit előre , mja dmegállt egy szoba előtt amire nagy betűkkel ki volt írva , hogy Niall , és egy gitár volt az ajtó mellé támasztva.
-Óó , a gitárom-kapta fel és ölelte magához , én csak felhúzott szemöldökkel méregettem Őt.
-Előbb még nem volt sürgős a szobádba menni?-kérdeztem oldalra döntött fejjel.
-Ja, de , bocsi , csak elkapott a hév!-magyarázta , majd kitárta az ajtót.
Beléptünk a szobába , Niall rögtön beszaladt és elrakta a sarokba a gitárját.
-Nos , hát ez az én szobám!-huppant le az ágyára.
-Milyen kupi van-fintorogtam.
-Hé!Pedig most raktam rendet-húzta össze a szemöldökét.-Csillog , villog minden.
-Igen , és akkor azért vannak az alsógatyák a fiúk elé kidobálva , és a ruhák a földön könyvekkel és egyéb dolgokkal együtt.
-De , hát ...Sophie!-kiáltotta , mire a kislány 2 perc múlva megjelent az ajtóban.
-Tessék? Óó , szia Lexi-integetett nekem.
-Szia-mosolyogtam rá, Sophie bejött a szobába , és körbenézett csipőre tett kézzel.-Milyen nagy itt a rendetlenség.
-Hát ez nem igaz-fonta karba ketzeit idegesen Niall , majd elkezdett rendet rakni.10 percen belül el is készült a rend.
-Remélem most már tetszetős a szobám.
-Így már mindjárt más-ültem le az ágyára.
-Niall , -mászott Sophie Niall ölébe . -Gitározzál nekünk-kérlelte.
-Ez jó ötlet szerintem is-lelkesedtem én is.

Na ,most megpróbáltam hosszabb fejit írni , mert kértétek (<3 )!!:)
Örülnék , hogyha legalább egy taggal bővülnének a rendszeres olvasók!:) Névtelenül komizók, twitterről is lehettek rendszeres olvasóim :333
Szeretnék most is komikat kapni:33
Részleteseket!!:)

15.fejezet.~Kamionos.

15.fejezet.~


Sikeresen kijutottam az ablakon.Felkaptam a táskámat és lábujjhegyen rögtön megindultam,fel a járdára , és onnan már szabad volt az út.Elmentem a házunk elől , mert ott kicsit feltűnő lett volna stoppolni , hiszen Niall nem lakik annyira közel , hogy gyalog megközelítsem.
5 perc gyors séta után megálltam és stoppolni kezdtem. 10 perc elteltével , már azt hittem senki nem vesz fel , de egyszer csak megállt egy kamion előttem , amiben egy nő ült.
-Szállj be!-kiáltott nekem a nyitott ablakon.
Én valahogy felmásztam a kamionra és leültem , majd a nő felé fordultam.
-Nagyon köszönöm-fújtam ki a levegőt hálásan.
-Hova vigyelek?
-A Pearse Street 45-re kérem-motyogtam bátortalanul.
-Rendben-válaszolt a nő , majd a pedálra lépett.-Addig mesélj valamit magadról , hogy , hogy nem a szüleiddel viteted magadat el erre a bizonyos címre?-érdeklődött.
-Az hosszú történet , a lényeg csak annyi , hogy ott lakik egy nagyon jó barátom , és az apám nem is tud róla , hogy elszöktem-bólogattam , mire a nő felkuncogott.
-Igazi rossz kislány-kacsintott rám.-Tudom én milyen az amikor kénytelen elszökni az ember.16 éves voltam mikor Ulrich a volt férjemmel elszöktünk , hogy új életet kezdjünk.A szüleim jó módú emberek voltak , apám ügyvéd volt , anyám pedig fodrász.Pénzből nem volt hiányunk.Apám eltiltott Ulrichtól , szerinte egy veszélyes alak , pedig Ulrich egy asztalos és egy cukrász fia volt.Ulrich halálosan szerelmes volt belém ahogy én is belé , viszont Ulrichnak volt egy másik szerelme a kamionok- simított végig a kormányán.-Már sok-sok éve Ulricchal voltam , a rendőrség is keresett minket ,szüleinkkel együtt , de mi bújkáltunk éveken keresztül , míg fel nem adták egyszer a keresésünket , azaz 16 éves korom óta nem láttam a szüleimet , semmi nem tudok róluk , nem is tudom , hogy élnek e még -mesélt tovább.- Na , de térjünk vissza Ulrichra , Ulrich az a mocskos szemétláda 3 évvel ezelőtt hagyott el egy ribanc miatt -markolta meg erősen a kormányt. -Azt állította , hogy én már nem vagyok elég jó neki 30 évesen , neki az a dögös 20 éves maca kellett- lett sötét a tekintete , majd rám meredt.-Most mesélj kicsit te!Én nagyon felhúztam magamat , mesélj nekem a szüleidről , van testvéred?Vagy kérdezzek?
-Inkább kérdezzen- néztem csöppnyi rémülettel a tekintetemben.
-Oké-bólintott-Először is , nyugodtan tegezz , nem vagyok én még olyan öreg-mosolyodott el- És a kérdésem pedig , mondjuk hmm ... mit dolgoznak a szüleid?
-Édesanyám már sok éve halott , apám pedig egy menő céget vezet-rántottam vállat , és éreztem , hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon.
-Ó látom kényes téma , elnézést.
-Semmi baj , nem tudhatta -ráztam a fejemet , majd letöröltem a kigördült könnycseppjeimet.
-Akkor terelem a témát , van testvéred?
-Van , egy öcsém-adtam választ.
-Az jó - mosolygott .-Nekem 3 bátyám van , azokkal sem tudom , hogy mi van.
-Fel kéne venned a családoddal a kapcsolatot-néztem rá.
-Hát , lehet , hogy igazad van-lépett rá a fékre hirtelen-Amúgy megjöttünk -bökött a fejével oldalra.Én mikor megláttam a házat a szemeim felcsillantak , és mélységes öröm öntötte el a lelkemet.
-Nagyon köszönöm , hogy hálálhatnám meg?-érdeklődtem kedvesen mosolyogva.
-Igazán nincs mit , és talán már meg is háláltad!Talán felkeresem a családomat , eddig ez meg sem fordult a fejemben , de jöttél te!-kacsintott.- Na menjél!-vigyorgott a nő.-Várjunk csak megtudhatom , hogy hívnak?
-Alexis vagyok-viszonoztam a mosolyt.-És téged?
-Amelia-mondta , majd előre meredt egy pillanatra , azután meg ismét rám tekintett.-Sok szerencsét a továbbiakban!-intett nekem , mire én kiszálltam a kamionból , de mielőtt becsaptam volna az ajtót még Ameliára mosolyogtam és egy 'köszönömöt' tátogtam.

2 pillanat múlva a kamion elhajtott.Egy igen érdekes nőt ismertem meg , aki tanulságos mesét mondott nekem.

Lassan megfordultam , és a előttem álló házra néztem.
Egy csinos kis ház volt nagy ablakokkal és egy verendával a ház falán kis virágdíszítés futott.
Elindultam a bejárati ajtó felé , de félúton megtorpantam.
Mi van ha Niall azért nem válaszol az üzeneteimre , mert talált magának valaki mást? Mivan ha már nem is kíváncsi rám?
-Alexis!-szídtam magamat suttogva.-Ne légy hülye!
Na, remek , lassan már diliházba vihetnek ... magamhoz beszélek.Borzasztó.
Nagy levegőt vettem , és megindultam ismét a ház ajtaja felé , olyan apránként haladtam , hogy azt még egy csiga is megirigyelte volna.
Mikor végre elértem az ajtót , jött az újabb kihívás.Be kell csöngetni ...
Szörnyű próbákat kell kiállnom .. -könyveltem el magamban , majd ismét csiga lassúsággal megemeltem a kezemet , és megnyomtam a csengőt , majd vártam ...
2 percen belül az ajtó kinyílt , én pedig a szőke ír manómmal találtam szembe magamat.A tekintete döbbenetet tükrözött , majd pislogni kezdett .Ő maga sem hitte el , hogy itt lát engem.
-Lexi?-nézett rám nagy kék szemeivel.

OLVASD EL!!!!!!!!!!!!!

Tudom , hogy rövidek a fejik csak tudjátok most sokat kellett tanulnom és meg is lett az eredménye 5-ös lett a biosz dogám , na mind1 az a lényeg , hogy most itt a friss feji és remélem, hogy tetszik nektek :)

Komiba válaszolj:

Milyen a blog? Ha akarsz írhatsz kritikát a kinézetről és a történetről:) Hiszen én abból tanulok,okulok!:) Amúgy én is vállalok kritka írást:DHa haver vagy ha nem , mert én őszintén leírom!! Na puszi ;D

14.fejezet.~A terv.

14.fejezet.


Nem is olyan rossz-dőltem hátra a kanapén ilyes fajta gondolatokkal.Hmm... egész jó hangja van Niallnek.
-Mit nézel?-huppant le hirtelen Matty mellém,én annyira megijedtem,hogy ugrottam egyet.-Az ott Niall?-mutatott a tvre , én csak lassan bólogattam heves szívdobogással.-És mit csinál Niall a tvnkben?-csodálkozott Matty.
-Gondolom jelentkzetett az x-factorba-rántottam vállat.
-Miért?-kérdezősködött tovább.
-Mert ahol volt kedve-válaszoltam.
-Miért volt ahhoz kedve?
-Matty!Nem tudom-néztem rá csúnyán.
-Miért nem tudod?-jött egy újabb kérdés.
-Mert nem tudom-ráztam a fejemet.
-De miért?
-Miért kérdezel ennyit?
-Miért kérdeztél vissza?
-Na jó!Matty elég volt!-forgattam meg a szememet.
-Miből volt elég?-vigyorodott el.
-Matty!-szóltam rá kicsit hangosabban , mire Ő ismét elvigyorodott, és elszaladt.
Ismét a tvre révedt tekintetem,Niall továbbjutott.
Olyan hirtelen vágódott ki az ajtó , hogy időm sem volt észbe kapni.
-Megjöttünk!-kiáltotta apánk.
-Szuper-morogtam az orrom alatt.Apám és Ashley bejöttek a nappaliba és körül néztek.
-Látom minden rendben-mosolyodott el Ashley és leült mellém , majd megpacskolta a combomat.Fintorogva ültem kicsit arrébb.
-Miért ne lenne minden rendben?-érdeklődtem kicsit flegma hangon , majd inkább felmentem a szobámba.
Egy ötlet kezdett megfogalmazódni a fejemben, csak még nem tudtam,hogy mikor valósítsuk meg.
Lehuppantam az ágyamra és előkotortam laptopomat , felnyitottam és rögtön felmentem facebookra és írtam Niallnek egy üzenetet.
Leírtam neki , hogy láttam őt a tvben, meg , hogy szurkolok neki, az üzenetem végére még odabigyeztettem , egy kis mosolygós smiley-t és odaírtam, hogy szeretem őt.
Vártam pár percet az üzenet elküldése után, hátha jön válasz, de szokás szerint semmi.
Hát igen , Niall elfoglalt ember , na jó , ez viccnek is rossz volt.
Nagyot sóhajtottam és lecsuktam a laptopomat és felálltam , tovább fontolgattam azt a kis ötletet amit már pár napja fontolgatok , de nem merem megcsinálni.
Azt hiszem összeszedem minden bátorságomat és végrehajtom a dolgot.

Fogtam egy kis táskát és beleraktam pár ruhát.Felvettem egy pulcsit,szorosan összehúztam elől,hogy ne fázzak , majd a vállamra vettem a táskát.Megindultam az ablakom felé , és kihajoltam rajta. Ez így nem fog menni!Lesz nagy bumm , ha innen kiugrok , húztam el a számat jobbra , majd balra. 
az ajtóm felé vettem az irányt , résnyire kinyitottam , majd mikor észleltem , hogy nincsen senki sem a folyosón óvatos , lassú léptekkel lábujjhegyen elindultam le a lépcsőn.
-Hova,hova?-szólalt meg mögött hirtelen Matty , én meg ismét kisebb szívrohamot kaptam.
-Csak sétálok egyet-válaszoltam mosolyogva és lementem a lépcsőn.Szerencsére apa és a banya a nappaliban tvztek így el tudtam jutni a földszinti mosdóba , ahol ugye szabad az út , és ki tudok jutni.
Lehajtottam a wc ülőkét  , , majd először a táskámat dobtam ki az ablakon , utána meg én másztam ki rajta...

Itt a frissecskee!!:) Cicc,cicc komikat :))

Remélem , hogy ez is tetszett nektek és komizni fogtok:))

13.fejezet.~A produkció!

13.fejezet.

*Alexis szemszög*

Eljött a hétfő.A tegnap előtti kis incidensem óta semmi érdekes nem történt,leszámítva, hogy összejöttem Niallel.Még mindig nem birom felfogni, hogy Ő engem akar.Furcsa,de jó érzés.
-Matty-léptem be a szobájába.-Készen vagy már?
-Igen-válaszolt, majd kiszaladt a szobából,én lassan utána kullogtam.
Mikor leértem Matty már az udvaron várt rám,én bezártam az ajtót és együtt elindultunk.
Niallel a sarkon találkoztunk,mikor odaértünk hozzájuk- mivel Sophie is ott volt-,Niall megpuszilta az arcomat , majd kézen fogott.
-Mehetünk?-érdeklődött.
-Persze.-válaszoltam, majd megindultunk az óvoda felé ,aztán az iskolába.

[..]
Eljött a nap vége,éppen a suliból tartottunk kifelé Niallel és a parkolón mentünk keresztül mikor elénk parkolt egy kocsi,és számomra egy igen ismerős személy szállt ki belőle.
-Alexis,ülj be a kocsiba,soha többé nem találkozhatsz ezzel a fiúval!-mondta apám mire nekem kitégultam a szemeim.
-Mi..miért?-dadogtam összezavarodottan.-Ezt nem csinálhatod.
-Dehogynem,az apád vagyok.Na,gyerünk ülj a kocsiba.-mutatott a kocsi ajtó felé.Én zavartan Niallra néztem aki úgy látom megértette a dolgokat és hirtelen magához rántott,és megcsókolt.
-Én akkor is szeretlek.-mondta majd elengedte a kezemet.-Menj!Ne balhlézzunk,senkinek nem lesz jó!-rázta a fejét.
-Hmm..milyen okos kis szőke vagy te!-bólogatott apám majd kicsit meglökött,hogy üljek be a kocsiba.


[..2 hónap múlva..]

Én úgy gondolom,hogy az életem ennél már nem lehetne nyomorúságosabb,pár hónapja elválasztottak attól akit a legjobban szerettem-az öcsém mellett-,a világon,és esetleg csak néha hetente tudok vele beszélgetni laptopon.Még apám másik iskolába is iratott,hogy semmi kapcsolatom ne legyen Niallel.Apám szerint egy rossz kölök,ezért nem találkozhatok vele.Egyre jobban kezdek róla meggyőződni,hogy apám bolond.

Már vagy 2 hete nem beszéltem egy szót sem Niallel,nem volt fönt sehol mikor én igen.Annyira sajnálom ezt az egészet,hiszen nekem ő egy amolyan lelki és testi támaszom volt.

Élettelenül lekullogtam a nappaliba és bekapcsoltam a tvt.Nagyot sóhajtottam és kapcsolgatni kezdtem.Szerencsére a zsarnok és a felesége nincsen még itthon,Matty pedig valamit csinál a szobájában.
Hirtelen megállt a kezem a kapcsolón és a tvre meredtem.X-factor válogatás ment.
Vállat rántottam és ledobtam magam mellé a távirányítót ,majd felálltam és bementem a konyhába csinálni valami ehetőt magamnak.
-Matty nem vagy éhes?-jutott eszembe,hogy nekem öcsém is van.
-Nem -jött a válasz,én ezek után csak csináltam magamnak egy szendvicset és visszamentem a nappaliba.Éppen le akartam ülni a kanapéra mikor eszembe jutott,hogy nem hoztam inni.Letettem a kis dohányzó asztalkára a tányéromat és indultam volna vissza a konyhába, de mikor a tvre néztem igazán meglepő dologgal találtam szembe magamat.
Nagyokat pislogva néztem a képernyőt.Jól látok?Tényleg Ő lenne a tvben?Vagy már képzelődök?Esetleg iker testvére van..?-ilyen gondolatok jártak a fejemben míg a tvben lévő szőke fiú meg nem szólalt:
-Niall Horan vagyok!-mondta,én hirtelen azt sem tudtam,hogy sírjak vagy nevessek.A tvt mereven bámulva ,úgy döntöttem,hogy azaz innivaló most várhat.A képernyőre cuppanva vártam a produkcióra.

Na,úgy gondoltam kicsit 'megsózom' a dolgokat!!Remélem,hogy tetszik így is a sztori:d Drámai lesz előre mondom xdd avgyis ja xdd:D
Komiba a véleményeket ne csak annyit h :
Kövit,tök jóü lett
jó lett stb ilyen alapvető :d 
Tudom h jó lett;D xddd nem vagyok egoista xdd:D Na csak viccelek!
Szóval TARTALMAS komikat ^^

12.fejezet.~Akkor most járunk?

12.fejezet.~

"A szerelem egy leírhatatlan érzés,mely összeköt 2 embert."

[..]
Hirtelen pattantak ki a szemeim.Fejemet oldalra döntöttem és ideges káromkodásban törtem ki.
-Na de Niall!Hogy beszélsz?-dorgált saját kishúgom.
-Hogy kerülsz te ide?-pislogtam nagyokat.
-Idejöttem.-válaszolt szellemesen.
-Na jó!Sophie,most nem érek rád.-vágtam fejéhez és gyors tempóban öltözni kezdtem.
-Most szomorú vagyok görbítette le ajkát.
-Sophie,kérlek értsd meg,így is elkéstem,már fél 11 és nekem 10-kor lett volna jelenésem Alexiséknél.
-Szóval Mattyékhez mész?-én csak bólintottam.-Engem nem akarsz magaddal vinni?
-Nem akarlak.-válaszoltam majd kiviharoztam a szobából.-Elmentem!-kiáltottam és már ki is száguldottam az ajtón
Gyors léptekkel közeledtem Lexiék háza felé.
Amint odaértem felugrottam a verendára,majd becsöngettem.
Ashley nyitott ajtót.
-Öhm szia-köszöntem kicsit zavartan.
-Szervusz őő ,Niall ugye?-nézett végig rajtam.
-Igen,bejöhetek?-érdeklődtem.
-Gyere-állt arrébb én meg kikerültem és beljebb léptem.-Hol van Lexi?-fordultam vissza Ashleyhez.
-A szobájában-felelt Ashley.
-Rendben,köszönöm.
Felmentem lassan a lépcsőn,mikor Lexi ajtajához értem bekopogtam.
-Gyere-hallottam meg csilingelő hangját.
-Szia-dugtam be a fejemet,majd beléptem a szobába.
-Niall!-ugrott fel hirtelen az ágyról és szaladt ide hozzá,majd átölelt,én természetesen visszaöleltem.-Azt hittem nem is jössz.-nézett rám miután elengedett.
-Hát az úgy volt,hogy rendesen bealudtam.Remélem nem haragszol.
-Ohh dehogy haragszom,inkább örülök,hogy itt vagy.
-Hogy van a fejed?
-Van rajta egy pukli de amúgy jól vagyok.-simogatta meg a fejét,majd leült az ágyára.
Én tétlenül álltam egy helyben.
-Amúgy,tegnap komolyan gondoltad azt amit mondtál?-kérdezte Lexi,én lassan odamentem hozzá,és leültem mellé,majd kezemmel megfogtam az övét és összekulcsoltam kezeinket.
-Halál komolyan.-próbáltam minél komolyabban nézni Alexisre.-Alexis én tényleg szeretlek téged.
Lexi lesütötte a szemétegy ideig,majd rám nézett.
-Nem birom elhinni.-motyogta,talán csak magának.-Én,én..
-Lexi én mondtam,hogy megértem ha te csak barátként gondolsz rám.
-Nem.-válaszolt a kelleténél is gyorsabban.-Nem gondolok rád barátként,vagyis eddig úgy gondoltam rád,mert azt hittem soha nem lehet több köztünk barátságnál.
-Pedig lehet.-ültem közelebb hozzá,Lexi felnézett a szemembe.-Nem is tudom,akkor azt hiszem,hát, Lexi Greene leszel a barátnőm?-vettem rá magamat a kérdésre.
Lexi hirtelen azt sem tudta mit mondjon,gyorsabban kezdte venni a levegőt.
-Pe-persze.-dadogott.
-Jaj de megkönnyebbültem,hogy igent mondtál.-öleltem magamhoz újdonsült barátnőmet.
Lexi hirtelen kibontakozott ölelésemből.
-Ezt tényleg komolyan gondoltad?-szemében kétségeket véltem felfedezni.
-Igen a lehető legkomolyabban.-simítottam tenyeremet arcára,ezzel haját elsöpörve onnan.
Egyszer csak azon kaptam magamat,hogy egyre csak közelítek ajkammal az én gyönyörűségem ajkához,majd végül összeérnek ajkaink.Szinte úgy csókoltam mint akinek légszomja van.Nem akartam elvállni tőle,észleltem,hogy Lexi sem tiltakozik csókunk ellen,hiszen visszacsókolt.Mikor elváltunk egymástól Alexis a szemembe nézett.
-Remélem értékeled,hogy tőled kaptam életem első csókját-sütötte le mondata végére a szemeit.
-Komolyan?-vigyorodtam el.-Hmm..jó tudni.
-Szóval,akkor mi most járunk?-pislogott nagyokat.
-Nevezd ahogy akarod,és igen járunk-kacsintottam.
-Ez olyan fura..
-Micsoda?-érdeklődtem.
-Hát,hogy valaki szeret engem-nézett a szemembe.
-Mert?Téged sokan szeretnek.
-Kérlek sorolj fel párat.
-Én,Matty,apád,ez az Ashley..őő..őő és még a többiek-magyaráztam.
-Látod?Azaz 2 ember-oktatott ki.-Mivel Ashley csak elvisel ahogy én is őt, apám meg sosem szeretett.
-Ne csináld már ezt-szorítottam meg a kezét.
-Inkább hazudjak magamnak?És meséljem be,hogy mindenki szeret?Az miért lesz jó?-Lexi tekintete szín tiszta komolyságot tükrözött.
-Jaj,istenem,nem akarok összeveszni veled,az a lényeg, hogy én szeretlek.-mosolyodtam el.
-Ha te mondod-sóhajtott.

Remélem, hogy ez is tetszett:) Szeretnék 10 komiit.:)

11.fejezet.~Vallomások.

11.fejezet.~

"Nem kell ahhoz egy egész életet leélni, hogy az ember ráébredjen: ritkán kapjuk azt, amit megérdemelnénk.."

Nem tudom mennyi idő telhetett el,de egyszer csak Alexis kettőt pislogott és kinyitotta szemeit.Arca zavartságot tükrözött.

-Hála az égnek,hogy jól vagy.-szóltam hozzá halkan.

-Mi,mi történt?-érdeklődött zavartan.-Hogy kerülök én egy..kórházba?

-Én magam sem tudom,hogy történt,egyedül hagytalak 3 percre és veled ez lett.-mutattam rá.

Bal kezemmel még mindig fogtam a kezét.

-Az nem 3 perc volt,idő érzékéed sincs.-mosolyodott el.

-Látom nincsen semmi bajod,az orvos azt mondta,hogy fejsérülésed van.Meg egy kisebb seb a lábadon,így holnap után hazamehetsz.

-Az jó.-mondta,majd láttam,hogy körülpásztázza a kis helységet.

-Jaj ,Lexi én annyira aggódtam érted,hogy azt te el sem tudod képzelni.

-Valóban?Akkor gondolom azért szorongatod a kezemet.-nézett összekulcsolt kezeinkre.-Amúgy,miért is aggódtál ennyire értem?

-Hát,nem is tudom,én,én.-beszéltem össze-vissza.

-Te?-vont kérdőre.

-Jaj Istenem,Lexi én,hogy mondjam,hogy megértsd.-hadartam gyorsan.-Én szeretlek téged,de nem úgy mint egy átlagos lány barátot,hanem sokkal jobban.

Alexisnek elkerekedtek a szemei.Én várakozóan tekintettem rá.

-Te most..?-dadogott.-Te,vagyis ,hogy te most nekem,te most nekem szerelmet vallottál?-pislogott nagyokat.

-Mondhatjuk így is.-bólintottam.-Az elmúlt két és fél hétben én teljesen beléd szerettem.De gondolom te csak egy normális barátként tekintesz rám,szóval..talán jobb lesz ha nem zaklatlak ezzel.-motyogtam halkan.

-Te miket beszélsz?Nem is értem,hogy vagy te festett szőke..

-Hm?-néztem a szemébe.

-Szerinted,ha én normális barátként tekintenék rád,hagynám,hogy a kezemet fogdossad?-húzta fel a szemöldökét.

-Hát nem tudom,soha nem értettem a lányok logikáját.-magyaráztam.

-Aha..

-Most akkor mi is van?

-Nem tudom.

-Az jó,mert én sem.

Ekkor hirtelen kicsapódott az ajtó és berontott rajta bob,alexis apja és a nevelő anyja Ashley.

-Hála az Istennek,hogy jól vagy.-lépdelt ide Bob.-Szörnyen aggódtam miattad,mikor felhívott azaz ürge,hogy kórházban vagy azonnal ide rohantunk.

-Igen.-jött ide Ashley is,láttam,hogy rám néz ,majd összekulcsolt kezeinkre,majd felhúzza szemöldökét.

-Jól hallottam?-nézett furán Lexi.-Ti aggódtatok miattam?-hangsúlyozta ki a szavakat.

-Persze.-vágta rá magától értetődően Bob.

-Fura,meglepő és furcsa.-bólogatott Lexi,majd kérdően rám nézett,én csak vállat rántottam.

-Mégis mi a meglepő abban,hogy aggódunk a saját lányunkért?-Bob.

-Már elnézést,de nekem Ő.-itt Ashleyre mutatott.-Nem az anyám.-emelte ki a 'nem ' szócskát.

-Jójó.-Bob.-Tudjuk,hogy nem bírod elfogadni Ashleyt,de próbáld meg.

-Jaj Istenem,kérlek apa,ne játszátok meg magatokat,egyikőtök sem aggódott értem,sőt még örültetek is volna ha nem idekerülök hanem a temetőbe.Otthon le sem szartok.-magyarázott Lexi összezavarodottan.-Nem hinném,hogy ez a kis baleset ennyire rávilágított volna titeket arra,hogy le sem szarjátok a fejemet,elnézést fejünket.Jut is eszembe,hol van Matty?

-A szoomszéd néni vigyáz rá.-mondta bob.

-Akinek az a Benjamin fia van?-Lexi.

-Azt hiszem igen.-ekkor Lexivel összenéztünk és felkuncogtunk.

-Viszont,azt hiszem én megyek..-mondtam,és el akartam húzni a kezemet de Alexis megszórította a kezemet.

-Kérlek,maradj.-nézett rám kérlelő tekintettel,nem tudtam volna neki nemet mondani főleg ebben az állapotban,így csak visszaültem.

-Látom,nagyon közeli kapcsolatot ápoltok.-méregetett minket Bob.

-És az baj?-pislogott kislányosan Alexis.

-Hát..nem is tudom.Még eldöntöm.-mondta Bob.

-Édesem,ne süssek neked sütit,és hozzam be?-simogatta meg Ashley Lexi arcát,akinek egy hatalmas fintor jelent meg az arcán,majd rendezte vonásait.

-Nem kell fáradni,köszönöm.Inkább, Mattyt hozzátok el attól a szomszédtól.

-Megint az öccse érdekeit nézni,látod?Mondtam én.-suttogott Ashleynek Bob.

-Jólvan Bob,értem.-válaszolt neki Ashley.

-Mit mondd az orvos?-fordult hirtelen felém az orvos.

-Azt mondta,hogy Lexi akár holnap után is hazamehet.

-Az szuper jó!-vágta rá Ashley.

-Majd lebeszélem az orvossal,hogy holnap hazajöhess.-mosolygott Bob Lexire.-Majd otthon ápolunk.

-Azt hiszem inkább itt maradok.-tárultak ki Lexi szemei.

-Miért is?Majd áthívjuk a barátodat is.-nézett rám Ashley.-Gondolom ő is melletted szeretne lenni.

-Hát persze.-bólogattam egyetértően,habár nem értettem honnan jön ezeknek ez a nagy egyetértés,meg ez a 'jaj kislányom úgy aggódtam' duma,mivel olyanokat mesélt róluk Alexis.

Szinte az egész délutánt Lexivel töltöttem a kórházban,beszélgettünk és nevettünk.Nagyon jó vele,csak hát maga a hely nem éppen tetszett.Bob lebeszélte az orvossal,hogy Lexi holnap haza mehessen,és otthon legyen még kicsit pátyolgatva.

Este felé sajnos jött a hívás anyámtól,hogy menjek haza mert mérges lesz,és akkor nekem végem.

-Nekem mennem kell.-néztem szomorúan Lexi szemeibe.

-Kár.-hajtotta le a fejét.Annyira nem akartam most itthagyni ,de ha egyszer muszáj.

-Holnap hányra menjek a házatokhoz?

-Nem tudom,mondjuk délelőtt 10-re?-csillantak fel szemei.

-Ott leszek.-kacsintottam,majd odahajoltam és arcon pusziltam.-Lehetőség szerint ne szökj meg a kórházból,és ugye tudod,hogy én szeretlek?

-Igen tudom.-mosolyodott el.Elengedtem a kezét és elhagytam a kórtermet.

Elővettem a zsebemből a mobilomat és tárcsáztam anyám számát.Megmondtam neki,hogy a kórházhoz jöjjön.

15 percen belül itt is volt.

-Kisfiam.-szólt hozzám aggódó hangon,mikor beültem mellé a kocsiba.-Mit csináltál te itt?Nem a plázában voltál azzal a kislánnyal?

-Lexi nem kislány.-vágtam rá.-És de csak történt egy kis baleset és ide kerültünk.

-Van egy olyan érzésem,hogy te halálosan szerelmes vagy ebbe a kislányba.

-Anyu!-néztem rá szúrós szemekkel.Ő csak egy vigyort villantott.-Nem kislány!

-Jó jó,meg sem szólaltam.-kuncogott tovább és rálépett a gázra.

Remélem,hogy ez is elnyerte a kis tetszéseteket :)

Szeretnék egyre több rendszeres olvasót ^^És jöhetnek a kommentárok is hegyivel :DDD

10.fejezet.~Kis baleset.

10.fejezet.~

"Mikor először együtt nevettünk éreztem,
hogy az a pillanat valaminek a kezdete..talán egy igaz barátságé."

A busz szinte a pláza előtt tett ki,kicsit sétáltunk még és már is ott voltunk.
Egymás mellett haladtunk Niallel a plázában.Sok ruhabolt,ékszerbolt és játékbolt között.
-Mennyi sok szép dolog van itt.-mosolyogtam Niallre.
-Igen..-motyogta,majd rám pillantott és kellemesen elmosolyodott.-szólj ha álljunk meg..
-Jó ,de nem akarok nagyon kiköltekezni.
-Értem.

Szinte bejártuk az egész plázát.Délelőtt fél 12 volt már.Én már nagyon mentem volna haza de Niallnek még feltétlen be kellett mennie wc-re mert azt állította,hogy nem bírja ki.
A wckkel szemben egy padon ülök és nézek ki a fejemből.
Hirtelen csak annyit éreztem,hogy valami koppan a fejemen és elrántják a táskámat,majd hirtelen mintha ezer csillag közé kerültem volna,utána csak a nagy sötétség.

*Niall szemszög*

Leöblítettem a kezeimet és kiléptem a mosdóból.Ajtót gondosan becsuktam magam után és odafordultam a pad felé ahol Lexi ült,mikor megláttam,hogy mozdulatlanul fekszik a földön azt hittem menten én is elájulok.Odarohantam hozzá és leguggoltam mellé,szólongatni kezdtem:
-Lexi,Lexi.-semmi válasz,már a sírás kerülgetett szinte.-Kérlek Lexi mondj valamit.
Semmi válasz,kínomban fejemet hátra vetettem és gondolkozni próbáltam.Mi történhetett vele?
2 kezem közé fogtam Alexis jobb kezét.Lehajoltam és a mellkasára fektettem a fülemet,a szíve dobogott.Hála a magasságosnak.Próbáltam egyenletesen lélegezni de alig sikerült.Azt sem tudtam mit csináljak.
Végül döntöttem.Felemeltem az eszméletlen Alexist a földről és megindultam vele,az emberek akik elmentek mellettünk csak bámultak rám,nem ,hogy egyik rákérdezne,hogy segíthet-e.
Csak van itt valahol egy biztonsági őr aki megmondja mit csináljak.
A plázában keringhettem vagy már 10 perce mikor megláttam egy biztonsági őrt.Azonnal odarohantam hozzá.
-Elnézést.-szóltam hozzá,aki hirtelen felém fordult és szemei elkerekedtek.
-Jézusom mi történt?-tért azonnal a tárgyra.
-Így találtam rá.-mondtam akadozva.
-Ismeri?
-Persze,velem volt végig,de én elmentem wcre és egyedül hagytam 3 percre,erre ez történt,eszméletlenül találtam rá.
-Hívjuk a mentőket.-mondta és már elő is kapta azt a telefont ami ilyen esetekre szolgál.
A mentők hamar ideértek.Szörnyen aggódtam Lexi miatt,most már nem csak Greg miatt kell halálra izgulnom magamat hanem e szeretett lány miatt is.
Végig a mellett a hord ágy mellett mentem amin Lexi feküdt.Szerencsére megengedték,hogy én is elkísérjem a kórházba.
A mentő szirénázva száguldott a kórház felé.A mentősök azt mondták,hogy semmi baja nincsen csak egy kis fej sérülés,mert leüthették,de azért érdemes bevinni a kórházba kivizsgálásra.
Leüthették,hát én ütném le azt aki ilyet mert tenni.
Amint a kórházba értünk Lexit kitolták a mentő autóhoz,még mindig eszméletlen volt.Én tehetetlenül kullogtam a hord ágy után.
Betolták egy kórterembe ,majd láttam ahogy bemegy az orvos.Én leültem a kórterem elé és vártam,én magam sem tudom mire ,de vártam,talán a csodára..hát..megszokhattam volna már ezt a tehetetlenséget,tegnap pont így ültem itt csak más kórterem előtt.
Nem érzékeltem,hogy mennyi idő is telt el,de egyszer csak kijött az orvos a teremből.
-Jó napot.-lépett hozzám.
-Jó napot.-álltam fel és kezet fogtunk.
-Nos,önnel van a kis hölgy ugye?
-Igen,mi van vele?-kérdeztem a lényegre azonnal.
-Van egy kisebb fej sérülése és az elmondottak szerint az eséstől amikor ugye leesett a padról,attól van egy kisebb seb a lábán,amúgy minden rendben,talán holnap után haza mehet már.Most hagyjuk szerintem pihenni,egy óra múlva viszont be lehet hozzá menni.
-Rendben,addig elmegyek a bátyámhoz.-mondtam és mentem is.Greg a kórház másik szárnyában van ellátva.Beszálltam a liftbe és megnyomtam a 3.emelethez szolgáló gombot.
Fent kiszálltam a liftből és megindultam Greg kórterme felé.Amikor odaértem kopogtattam.
-Szabad.-hallottam bátyám rekedtes hangját.
Halkan beléptem a terembe és odamentem Greg ágya mellé.
-Hát te,hogy kerülsz ide?-nyíltak ki a szemei.
-Hajaj.-sóhajtottam és leültem az ágya mellé.-Tudod sokat meséltem neked az utóbbi hétben Lexiről.-Greg csak bólogatott.
-Igen,és mi van a csajoddal?
-Nem a csajom.
-Majd az lesz.-kacsintott bátyám.-Na de mi van vele?
-Hát ma elmentünk a plázába,én egyedül hagytam 3 percre és valaki leütötte.-dörzsölgettem tenyeremet.
-Jellemző,ilyen a te formád.-ült kicsit feljebb Greg az ágyában.-Áúú.
-Ja,hát igen.-húztam el a szám,at.-És te,hogy vagy?
-Hát fájdalmasan.
-De,mid fáj?
-Végig a bordáim,a bal lábam és a jobb karom és a fejem.-sorolta gondjait.
-Úú az nem jó.
-Hát nem.-próbált mozgolódni.
-Mit ficánkolsz már ennyit?Maradj a seggeden és feküdj.-idegeskedtem.
-De kényelmetlen.-nyavalygott.
-Hát nem kellett volna úgy hajtani mint valami autó üldözéses filmben ,akkor nem lennél itt.-oktattam ki.
-Jólvan na,hogy van Sophie?
-Jól.-vágtam rá.-Kérdezte,hogy mi van veled.Anyáék csak annyit mondtak,hogy élsz.
-Aha,szóval eddig Sophie úgy tudta,hogy halott vagyok?
-Dehogyis.-húztam össze a szemöldökömet.
-Na jó!Hagyjuk.Nem mész a csajodhoz?
-Mondtam már,hogy Lexi nem a csajom.
-Én meg mondtam már,hogy úgy is az lesz.
-De tudod mit megyek.-álltam fel.-Jobbulást.
-Jó csajozást.-integetett ép kezével.Én csak megforgattam a szememet és kiléptem a kórteremből.
Visszamentem a 1.emeletre,oda ahova Alexist vitték.
Ott halkan beléptem a kórterembe és becsuktam magam után az ajtót.Csend honolt a szobában,csak Lexi halk légzéseit lehetett hallani.
Odamentem,halkan az ágya mellé húztam egy széket és leültem rá.Két kezem közé fogtam Alexis kezét.

Itt is a friss..Az a gáz,hogy holnap és ezek a hosszú hétvégén lehet,hogy nem fogok tudni frisset hozni,mert ugye nekem elvették az internetemet._. Így nem is gépezhetek,most is sunyi módon vagyok fent de az egy másik történet.Azaz megpróbálok hozni egy részt még holnap vagy holnapután,csakis a szüleimtől függ._.
Szóval remélem,hogy tudok hozni,ti pedig szurkoljatok nekem!!)
Szeretném,hogy ha meglenne a 10-15 komi :)) Leírhatod,hogy mi tetszett a fejezetben :))

9.fejezet.~Indulás.

9.fejezet.~

'A mély barátság olyan, mint a szivárvány, ha a boldogság és a könny megfelelő arányban vegyül, a végeredmény egy színes híd két szív között...'

-Lexi.-kiabált Matty a fürdőből,én Niallra néztem aki csak felkuncogott.
-Menj és szedd ki a törpét a kádból.
-Megyek ..
Felmentem az emeletre,ott be Matty szobájába ,onnan elhoztam a pizsamáját majd bementem a fürdőbe vele.Segítettem megtörölközni öcsémnek,majd ráadtam a pizsomáját.Felemeltem és úgy indultam ki vele a fürdőből.
-Mész aludni?Vagy tévézel még?
-Tévézek.-vágta rá.
-Jó.-mondtam ,majd letettem az ágyába,ő jól betakarózott,én meg bekapcsoltam a tévéjét.-Na majd ha Niall távozott akkor feljövök és rád nézek.-Odaléptem az ajtóhoz ,és kiemntem rajta,és lassan becsuktam magam után.
Na,Matty kész is.Felsóhajtottam és lementem a nappaliba ahol Niall várt.
-Na mivan?Lefektetted a törpét?-mosolygott rám,én meg csak bólintottam neki,majd leültem mellé.-Mi volt a suliban?
-Semmi.-rántottam meg a vállamat.
-Semmi?Na de mégis..
-Lefeleltettek fizikából,amúgy semmi különös ,egy átlagos,unalmas nap volt.-magyaráztam.
-Értem,és hányast kaptál?
-Szerinted?-vigyorodtam el.
-Gondolom ötöst.-sóhajtott Niall.-Miért is kaptál volna rosszabat?
-Igen,ötöst.
-Na jó,hagyjuk a sulit,mit csinálsz holnap?Van kedved elmenni valahova?Mondjuk vásárolgatni?-rázta kezeit fejével egy vonalban.
-Persze,azonnal.Mégis miből vásárolgatok drágaság?Ma Mattynek sem tudtam venni egy kisautót.-hajtottam le a fejemet.
-Hát megfejed apádat.
-Aha.-nevettem fel kínomban.-Ő arról híres,hogy olyan jó apuci és csak úgy hipp-hopp ad nekem pénzt.
-Lexi,egy próbát megér.-nézett mélyen a szemembe szép,kék szemeivel.
-Jó.-mondtam durcás hangon.-De ha lecsesz,Niall Horan,én tulajdon kezeimmel csinállak ki.-fenyegettem meg.
-Jó,jó.-Niall.-Azt hiszem én elindulok haza.-húzta el oldalra a száját.
-Ne.-vágtam rá magától értetődően.-Vagyis..-kicsit ciki szitu.-Olyan kevés időt töltöttél ma velem.
-Jó,talán még egy kicsit itt maradok,de akkor csináljunk is valamit.-nézett körbe a nappaliba.-Tudsz sakkozni?-akadt meg a szeme apám régi sakktábláján.
-Tudok,de most komolyan sakkozni akarsz?
-Aha.-bólintott,én felálltam és idehoztam a sakk táblát,majd kirakosgattuk a bábúkat,és neki kezdtünk a játéknak.
Végül hatalmas 'kűzdelem' után Niall nyert.
-Azt hiszem nekem mennem kell.-nézett a szemembe Niall.-Viszont akkor holnap megyünk?Délelőtt tízre itt vagyok.
-Rendben.-bólintottam.-Kikísérlek.-Éppen álltunk fel mind a ketten mikor nyílt az ajtó és belépett rajta apu és a banya.
-Ezek a ...?-kérdezte Niall,én csak rémült tekintettel bólintottam,nem igazán szerettem volna,hogy megtudják,hogy nekem most itt van  Niall aki nagyon jó barátom,mert még kombinálni kezdennk,és beképzelni dolgokat.
-Gyere kikísérlek.-fogtam meg a csuklóját és kezdtem az ajtó felé húzni.Mikor odaértünk apám igen furcsán nézett rám.Én gyorsan elengedtem Niall csuklóját.
-Ez ki?-húzta fel egyik szemöldökét fintorogva apám.
-Niall Horan.-nyújtotta apám felé a kezét Niall.
-Hmm..Bob Greene.-ráztak kezet.
-Örülök,hogy megismerhetem.-Niall.-Viszont nekem most mennem kell,viszlát és szia Lexi.-köszönt majd még a tekintetünk találkozott és Niall elment.
Apám számonkérően nézett rám,Ashley meg fintorogva.
-Milyen kis szőke,gondolom esze is annyi.-mondta Ashley és berázta magát a nappaliba,erre a kijelentésére legszívesebben behúztam volna neki.Nem veszi észre magát,ráadásul ő is szőke.
-Állíthatnál rajta.-mutattam arra felé amerre Ashley ment.
-Inkább te állíts a modorodon,amúgy meg ki ez a fiú?-fonta karba kezeit mellkasán apám,én is ugyan így tettem.
-Niall csak a barátom.-rángattam a vállamat.-Semmi több.
-Aha..-mondta majd ő is elindult a nappali felé.
-Apa,várj.-szóltam utána,mire ő visszafordult és kérdően tekintett rám.-Holnap szeretnék elmenni délelőtt..
-Hát menj.
-De arra akarok kilyukadni,hogy Matty nélkül..és nem kaphatnék egy kis plusz pénzt?
-Oké.-bólintott.-De csak délelőtt délután nekem programom van.És a plusz pénzt még átgondolom
-Oké,oké és köszi.
Apám érdekes módon elmosolyodott és bement a nappaliba.Ritkán látom ezt a savanyú embert mosolyogni.

[..]

Csöngettek.
Fejvesztve rohantam ajtót nyitni,mikor odaértem nagy levegőt vettem és kisebb légző gyakorlatot alkalmaztam,majd ajtót nyitottam.
-Szia Lexi.-tárta szét karjait Niall.-Mondd csak baby kaptál pénzt?
-Kaptam.-nevettem.
-Na akkor úgy látom apuci szíve meglágyúlt.
-Bárcsak úgy lenne!-bólogattam nyugodtan.
-Akkor mehetünk?-jelent meg szája szegletében egy huncut mosoly.
-Persze,elmentem.-kiáltottam de meghallottam öcsém kiabálását.
-Lexi,Lexi várj.-ütközött belém.-Na gyere ide.-kezeit felnyújtotta,azt akarta,hogy felemeljem,én megtetem kérését.Matty a fülemhez hajolt és suttogni kezdett.
-Ugye,ha találsz nekem valamit ,megveszed?-kérdezte egy cinkos vigyor kíséretében,amit Niallel váltott.
-Persze öcsi.-mondtam majd arcon pusziltam és letettem.-Na akkor most mentem el.
-Szervusz Lexikém.-kiabált Ashley,én azt hittem elhányom magamat.
Becsuktam az ajtót és elindultunk Niallel a legközelebbi buszmegállóig.


Na ismét itt a minap ígért friss:)Mindig próbálok ezentúl is majd frisst hozni és amint kijavítottam a rossz jegyeimet már nem lesz ebből gond:)
Komiba válaszolj:
1.)Milyen a történet?
2.)Ki a kedven szereplőd?
3.)Jó amit írok?
4.)Tetszik ez a csúya apuci,gonosz banyával feeling?:D
5.)10-es skálán mennyit adnál a blogra.?
6.Egyén megjegyzésed ^^

8.fejezet~ Niallel.

8.fejezet.~


"Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük."

*Alexis szemszög*

Hirtelen kaptam a telefonom után ,ismét majdnem leejtettem.Jött egy üzenetem,feloldottam a billentyűzárat és észleltem,hogy Nialltől jött.
'Lexi!Sajnálom,hogy nem szóltam,hogy ma nem megyek iskolába,csak történt egy kis baleset,ne aggódj nem velem,én jól vagyok,amint találkozunk mindent elmondok,addig is ne csinálj semmi butaságot. Puszi:Niall.'-írta az üzenet.
Kicsit megnyugodtam,hogy nincsen semmi baja legjobb barátomnak.De vajon mi lehet az amiért nem jött iskolába?Mi történhetett?Kivel történhetett ez a baleset?
Annyira elterelődtek a gondolatam,hogy észre sem vettem,hogy Matty már nincs mellettem.Rémültem néztem körül,szerencsére csak az egyik bolt kirakatát nézegette.Odamentem mellé és megfogtam a kezét.
-Máskor el ne tűnj,úgy,hogy nem is szólsz.-dorgáltam meg.
-De én szóltam.-görbítette le az ajkát.-Akkor biztos nem hallottad.
-Igen?Akkor azt hiszem meglátszik,hogy öregszem.
-16 éves vagy Lexi,az nem olyan öreg.-Matty.
-Ha te mondod.
-Igen én.-bólogatott.-Na,de ezt nézd.-mutatott a kirakatban lévő játék autóra.-Nem akarod megvenni nekem?-meresztett rám kiskutyaszemeket.
-Hát,attól függ,hogy mennyibe kerül..-válaszoltam.-Menjünk be és kérdezzük meg.-mosolyogtam öcsémre.
Matty boldogan szökdécselt mellettem be a játékboltba.
Ott rögtön az eladópúlthoz mentünk,és megkérdeztem,hogy mennyibe kerül a kisautó.Az eladó mondott egy horibilis összeget.
-Akkor megkaphatom ?-csillantak fel kis szemei.
-Matty.-guggoltam le elé nagyot sóhajtva,nem akartam neki csalódást okozni,nagyon ne, de muszáj lesz.-Figyelj rám,okos kis fiú vagy te,igaz?Most én nem tudom megvenni neked,nagyon sajnálom,de amint legközelebb kapok zsebpénzt megveszem.-simogattam meg az arcát.
-De kár.-keseredett el ebben a pillanatban eddig viruló arcocskája.
-Tudtam,hogy meg fogod érteni.-álltam fel.-Köszönjük,viszlát.-köszöntem el az eladótól és Mattyt magam után húzva távoztunk.
Rossz volt a tudat,hogy nem tudtam megvenni azt az autót testvéremnek,de sajnos most egyáltalán nem volt rá pénzem,legutoljára 2 hete kaptam zsebpénzt és az már javában fogyóban van.
Viszont Mattynek is tudomásul kell venni,hogy nem tudok neki mindent meg adni annak ellenére sem,hogy nagyon szeretnék.
Beálltunk a legközelebb lévő buszmegállóba,amint megérkezett a busz felszálltunk rá és már robogtunk is haza.Nem szeretek bejönni ide a város központjába dehát ma muszáj volt,kicsit ki kellett szellőztetnem az agyamat,meg hát Mattynek is jót tesz ha kicsit kiszakad a megszokott környezetből.
-Hadd jelezzek én.-nézett rám Matty aranyosan.
-Jelezz.-adtam neki engedélyt.Matty megnyomta azt a piros gombot,amivel jelzünk a sofőrnek,hogy le akarunk szállni.
Mikor a busz megállt már ugrottunk is le róla,nem szeretek túlzottan buszozni,volt már olyan,hogy egyszer majdnem rám csapták az ajtót.
Gyors léptekkel haléadtam az utcán házunk felé,érzékeltem,hogy Matty nem nagyon bírja a tempót így megálltam és felemeltem.
-Miért cipelsz?Van lábam.-háborodott fel.
-Mert így hamarabb hazaérünk.-válaszoltam.-Amúgy meg örülhetnél,hogy cipellek.
-Jólvan na.-Matty.
Amikor végre hazaértünk már beesteledett,hát igen sokat kellett buszozni és gyalogolni is.
Felkapcsoltam a házban a villanyt és letettem Mattyt,aki felszaladt a szobájába.
-Nem vagy éhes?-kiabáltam Matty után,majd bementem a konyhába.
-De kicsit.-jelent meg mögöttem öcsém.
-Mit kérsz enni?
-Nem tudom.-rántotta meg a vállát.-Szólj ha kész van addig megyek játszani.-és már itt sem volt.
Körülnéztem a konyhába,hátha találok valamit.
Úgy döntöttem,hogy lefőzök egy kis tésztát,és sajtos,tejfölös tészta lesz.
Hála az Istennek ma már péntek,és holnap nem kell semmit sem csinálnom,leszámítva a házi munkát,de az semmiség.
Apámék ma csak későn érnek haza,mivel elmentek vacsorázni és bulizni.Hát igen apám 'nagy party arc'.
Odatettem a vízet a kályhára,és megvártam míg főlforr,mikor úgy láttam,hogy már tehetem bele a tésztát ,belecsúsztattam a lábosba a még kemény tésztaszálakat.
Míg vártam,hogy a tészta elkészüljön leültem a konyhaszékre.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom a zsebemben,előhúztam és a kijelzőjére tekintettem.Niall..
-Haló?-szóltam bele.
-Szia Lexi,remélem megkaptad az üzenetemet.
-Igen.-leheltem a telefonba.
-Akkor jó,figyelj nem jöhetnék át kicsit hozzátok?Megőrülök anyáméktól 2 másodpercenként az aggódó szövegeiket nyomatják,és így is ideges vagyok.
-Persze gyere,apámék úgy is későn érnek haza,amúgy írtad,hogy valamilyen baleset történt,kivel történt milyen baleset?-kérdeztem direkt szellemesen.
-Amint odaérek elmesélem.Akkor érkezem,szia Lexi.-és már le is tette.Nagy levegőt vettem és letettem a telefonomat az asztalra.Magam elé meredtem,én tényleg nem tudom meddig ülhettem ott és nézegethettem a konyha padlót,de nagyon sok idő lehetett hiszen csöngettek.
Hallottam,hogy Matty letrappol a lépcsőn és az ajtóhoz szalad.
-Szia Niall.-köszöntötte.
-Szia törpe.-Niall hangja.-Hol van a nővéred?
-Konyhában.-Matty,majd hallottam ahogy felszalad a lépcsőn és csapódik szobája ajtaja.
Hirtelen kaptam észbe,lehet,hogy túlfőztem a tésztát.
Odapattantam a konyhaszekrényhez és kivettem belőle egy szűrőt.
-Szia Lexi.-lépett be a konyhába Niall.
-Szia.-köszöntem miközben leszűrtem a tésztát.
-Mit csinálsz?
-Éppen a Tescoban vásárolok,szerinted mit csinálok?-kérdeztem vissza cinikusan.
-Na,megszólalt a kis poénzsák.-kuncogott Niall,majd egyszer csak lehervadt a mosoly az arcáról.
-Most már elmondod,hogy kivel történt baleset?-érdeklődtem,majd a már leszűrt tésztát egy üvegtálba tettem.
-Persze,hát,reggel vagyuis hajnalban Greg elindult dolgozni,és autóbalesete volt,rögtön kórházba vitték,elvileg jól van és semmi maradandó dolog nem lett vele,csak hát most egy két hónapig kórházban kell lennie.Na igen,és amint ezt megtudtam rohantam is a kórházba és ott ültem délutánig.
-Ohh,szegény,és hogy értetted,hogy a szüleid az aggódó szövegeikkel jönnek?
-Tudod,így is rosszul esik,hogy a bátyám kórházban van ők meg még ott aggodalmaskodnak,hogy mi lesz ha ez vagy mi lesz ha az történik.-forgatta szemeit.-Én meg próbálok nem rosszra gondolni de...mi ez az égett szag?-fintorgott.
-Óó csak bekapcsolva hagytam a kályhát és a forró lapon maradt a rongy.-válaszoltam kérdésére.-De folytasd,ott hagytad abba,hogy 'de'..
Odamentem a kályhához és lekapcsoltam a lapot,levettem róla a konyharongyot,majd kitártam a konyha ablakot.
-Na hát mondom megpróbálok jó dolgokra gondolni ,apámék meg mindig elhesegetik ezeket a jó gondolatokat és csak a rosszra vezetnek rá,hogy valami rossz lesz Greggel.Olyan negatívak.-húzta össze a szemöldökét.
-Benjamin.-hallatszott a szomszéd házból egy kiabálás.-Nem megmondtam,hogy ne itt nyáladozz a csajoddal?Erre te?Kisfiam tűnj a házamból,most mostam fel.-kiáltott a szomszéd hölgy.
Niallel összenéztünk és egyszerre nevettünk fel.
-Ezeknél is zajlik az élet.-nevetett tovább Niall.
-Ja.-erősítettem meg szavát.-Matty kész a kaja.-emeltem meg hangomat.
Matty 2 percen belűl itt termett a konyhában.
-Mi lesz a vacsora?-ült asztalhoz,de előtte kivett a fiókből evőezközt mindenkinek ,majd a mosogató elé húzott egy széket és kivett onnan tányérokat,és azt is az asztalra helyezte.
-Ugye te is eszel?-néztem niallre.
-Hát ha már így felajánlottad.-nevetett.-Sosem hagynám ki.
-Akkor jó.
Matty megtálalt,én meg elővettem a hűtőből a tejfölt és a sajtot.
Mind hárman asztalhoz ültünk és neki láttunk a vacsorának.
Miután befejeztük az étkezést  elmosogattam,Mattyt utasítottam,hogy menjen fürdeni.Ő szótfogadóan szaladt is.


Itt a friss holnap is megpróbálok részt hozni:)
10 komi minimum:) Rendszeres olvasók is lehettek^^

7.fejezet.~Hol vagy Niall?

7.fejezet.~


Miután Sophiet leadtuk az óvodában,következő utunk a gimi felé vezetett.
-Olyan szótlan vagy.-nézett rám Niall.-Mesélj valamit!
-Mégis mit?Nincsen semmi mesélni valóm,ha csak nem akarod hallani a nyomoromat.-rántottam vállat.
-Mesélj.-csillantak fel a szemei.
-Hát,tegnap miután elmentetek felhívtam apámat,és elmeséltem neki,hogy mi történt Mattyvel,ő nagy ívben tett erre az egészre.-kezdtem bele mesémbe.-Ezek után egy pár perces sírás után hívtam egy taxit,és azzal eljutottunk a korházig.-folytattam volna de Niall a szavamba vágott.
-Miért nem szóltál nekem?Én szívesen segítettem volna.
-Rendes vagy,de most folytatom,szóval a kórházban megállapították,hogy Matty lábának nincsen semmi komoly baja,utána hazamentünk a taxival és furcsa módon Ashley aki elvileg a nevelő anyánk,de én ki nem állhatom,undorodom tőle,egyszerűen ránézek és elkap a hányinger.-meséltem tovább.-Na de hagyjuk inkább ezt a nőszemélyt,na szóval ő kedves volt Mattyvel sütit sütött neki.-emeltem ki a süti szót.-Én egyáltalán nem értem,hogy honnan jött ez a kedvesség,de kivételesen jó fej volt.Ezek után Mattyt a nappaliban hagytam és felmentem a saját szobámba ahol édes apukám várt rám szinte vörös,ideges fejjel. Leszídott ,hogy miért nem teregettem ki,annak ellenére,hogy ő mondta ,hogy teregessek.Én kisebb szó csatába keveredtem vele,majd felpofozott.Eme események után gyorsan kiteregettem ,majd újra a szobámba mentem és sírtam.-Nem tudom miért ,de valahogy olyan jó érzéssel töltött el ,hogy elmondhattam valakinek ezeket.Jól esett kiönteni a lelkemet ennek a fiúnak.-Nehéz..mióta édesanyám meghalt.-hajtottam le a fejemet és éreztem,hogy akaratlanul is de az arcomon végigfolyik egy könnycsepp.
-Jézusom,te sírsz?-állított meg és fordított maga felé Niall.Én felnéztem kék szemeibe és lassan bólintottam,mire ő magához ölelt.Istenem,hogy nekem mennyire jól esett ez az ölelés.Mintha erre a pár másodpercre egy másik világba kerültem volna.
Mikor észhez tértem kibontakoztam öleléséből és kicsit hátrébb léptem.
-Bocsánat.-nézett a szemembe.-Én csak..hát nem is tudom,jobb kedvre akartalak deríteni.-túrt bele hajába.
-Sikerült.-mosolyodtam el,és letöröltem könnyeimet.
Ezek után szótlanul ballagtunk el egymás mellett az iskoláig.
Ott semmi érdekes nem történt,leszámítva,hogy fizikából lefeleltettek,természetesen ötöst kaptam,mivel szokásom tanulni.
Iskola után Niall hazakísért,olyan jó volt vele beszélgetni,úgy éreztem,hogy benne megbízhatok.
Érthetetlen okból éreztem így,de jó volt a köztudatom attól a tudattól,hogy benne bízhatok,legalábbis szerintem nagyon rendes fiú.
Megbeszéltük vele,hogy holnap is együtt megyünk iskolába.

Ez így ment egészen 2 hétig,míg egyik reggel Niall nem várt a sarkon.
Nem értettem miért nincsen ott..talán elaludt?Nem,akkor már szólt volna.
Lehet,hogy beteg méghozzá annyira,hogy egész nap alszik?Vagy történt vele valami?
Egyre jobban aggódni kezdtem.
Telefonomat előhúztam a zsebemből és írtam egy sms-t Niallnek,de választ nem kaptam..
Így egyedül vittem Mattyt óvodába és suliba is egyedül baktattam..szomorúan.
Unalmas volt az iskola is Niall társasága nélkül,így sincsen sok barátok sőt egy sem..csak Niall.Az utóbbi 2 hétben teljesen 'összemelegedtünk',Niall lett úgy mondd a legjobb barátom.Legalábbis én úgy tekintek rá,az ő részéről meg nem tudok nyilatkozni,hiszen még nem vagyok gondolatolvasó.

*Niall szemszög*

Greg kórterme előtt ültem a kórházban,gondolataim csak bátyám körül forogtak.Vajon mennyi sérülést szenvedett?Egyáltalán túléli?Lebénul,esetlen tolószékbe kerül?Jézusom,Niall mikre gondolsz,szídtam gondolatban saját magamat. Greg fel fog épülni,ez csak egy kis baleset volt.Egy kis autóbaleset amit bárki túlélne.
Fejemet kezeimbe temettem és úgy ültem a széken,nagy levegőt vettem és felnéztem a kórterem ajtajára.
Nem tudom mióta ülhetek itt,talán reggel fél 8 óta,vagy régebb óta,igazából ebben a percben senki és semmi nem tudott érdekelni Gregen kívül.
Anyáék már hazamentek egy jó órája,hogy hozzanak Gregnek ruhákat ide.Sophiet pedig a nagyszüleinkhez küldték.
Tehetetlenséget éreztem,Greg mindig is jó volt hozzá,segített a bajban,ott volt mindig ahol kellett,így szinte kötelességemnek érzem,hogy mellette legyek,most én is.
Hátra dőltem a széken és vártam,vártam a csodára,ami valószínűleg nem fog megtörténni.Kezemet a combomra tettem és ekkor megéreztem zsebemben a mobil telefonomat.Úgy gondoltam megnézem,hátha valaki keresett.Előhúztam a készüléket és feloldottam a billentyűzárat.
Kikerekedett szemekkel meredtem a képernyőre,atya világ,csaptam a homlokomra,nem is szóltam Alexisnek,hogy ma nem megyek,jézusom,mekkora egy idióta vagyok,Lexi képes beképzelni dolgokat amik nincsenek is,és hülyeséget csinálni.
Láttam,hogy üzenet is jött tőle,fogtam magamat és vissza írtam neki,hogy minden rendben ,legalábbis velem,és,hogy ne aggodalmaskodjon és legfőbbképp ne csináljon semmi hülyeséget,amikor alkalom adódik mindent elmondok neki.
Alexis..annyira kedves,aranyos,kitartó és odaadó,segítőkész és okos,csak jót tudok erről a lányról mondani,és ezekhez még hozzájárul az is ,hogy nagyon szép.
Én úgy gondolom,hogy jóban lettünk az utóbbi két hétben,sőt nagyon jóban,nekem ő olyan mint valami fénypont az életemben,mondjuk amiket ő mesélt magáról,az édes apájáról nem valami bíztató családi háttérrel rendelkezik,de ez engem csöppet sem érdekel.Szeretek vele lenni,egyszerűen jó társaság,megértő,el lehet vele ellenni nap hosszakig.
Egy szóval ..csodálatos egy lány.

Na figyuzzatok..nekem most lehet,hogy nagyon sokáig nem lesz  netem mert rosszak a jegyeim és ki kell javítanom őket,hidjétek el rajta vagyok az ügyön.Holnap lesz infóm így hozok frisset majd :)