1.fejezet.~A kezdet.

1.fejezet.~
/2010../

A nap szinte égette fehér bőrömet,ahogy végigmasíroztam az utcán az óvoda felé menet.
Megint nekem kell elhoznom a kisöcséket.Nem hiába hiszen,én vagyok anyu helyett is az anyukája ,mivel anyut elvesztettük 2 éve egy autó balesetben.Egyrészt nem jelent gondot nekem Matty-t elhozni az óvodából és útba is esik az óvoda az gimiből haza menet,másrészt pedig édesapánk nem igazán foglalkozik velünk,mert neki ott van az új barátnője,Ashley és így mi a háttérbe szorulunk Mattyvel.

Lenyomtam az óvoda kapu kilincsét és beléptem az udvarba.
A gyerekek az udvaron szaladgáltak.Szememmel keresni kezdtem a kis baseball sapis alakot,de sehol nem találtam.
Kezdtem már kicsit megijedni,hogy nincsen sehol,mikor hirtelen valaki a hátamra ugrott.
-Alexis.-köszöntött Matty.-Szia.
-Neked is szia.-nevettem.-Mehetünk haza?-mosolyogtam testvéremre.
-Persze,csak elköszönöm.-idézte felém szavait miközben már szaladt is az óvonő felé.
Míg Matty az óvonőtől búcsúzkodott addig én szem ügyre vettem az udvart.Minden hintán kisgyerekek hintáztak,a mászókákat is ellepte a gyerek sereg,a libikókán is játszadozott 2 kisfiú.
Tovább nézelődtem,mikor egyszer csak megakadt a szemem egy szőke fiún.Egy kislány előtt guggolt és beszélt hozzá.Sajnos nem hallottam,hogy mit,mert túl messze voltam.A fiú vonásai szépek voltak,arca viszont bosszúsnak tűnt,elégedetlen volt,látszott rajta,hogy a kislánnyal van problémája.Érdekes,ezt a fiút még soha nem láttam itt.
-Mehetünk.-csúsztatta tenyerembe kis kezét Matty ,mire én feleszméltem.-Mit néztél annyira?
-Semmit.-ráztam meg a fejemet .-Menjünk.-ráztam meg a fejemet.Látszólag Mattyt sem érdekelte annyira ez a téma,hiszen nem firtatta tovább.
Lassan elindultunk kifelé az óvodából.A kaput gondosan becsuktuk magunk után és haza felé vettük az irányt.Matty aranyosan szökdécselt mellettem.
Röpke 10 perc alatt hazaértünk.Matty berontott a házba,egyenesen fel a szobájába,ezt minden nap eljátssza,és mindig ugyan olyan csalódottan battyog le a lépcsőn.
Ma is ugyan így lett ,mint mindig,Matty szomorúan baktatott le a lépcsőn és szép barna szemeivel rám nézett.
-Ismét semmi.-sóhajtotta csalódottan.-soha nem jön vissza igaz?-Én csak megráztam a fejemet és magamhoz intettem tesómat.Ide szaladt hozzám,én felemeltem és megigazítottam baseball sapkáját.
-Figyelj,sokszor mondtam már neked,hogy hiába várod vissza anyut.Ő már soha többé nem lesz velünk,legalábbis itt,viszont itt.-tettem mellkasára a kezemet pontosan a szíve fölé.-Itt mindig velünk lesz.
-Biztos?-kérdezte 5 éves kis tesóm.
-Igen.-mosolyogtam rá.-Nekem most mennem kell.-állítottam talpra.-Holnapra írnom kell egy oldalas fogalmazást és ráadásul még meg kell írnom a többi tantárgyból is a beadandót.
-Segítsek?-vett fel egy édes mosolyt Matty arca.
-Aranyos vagy,hogy felajánlottad,de nem hiszem,hogy ebben tudsz segíteni.-nevettem.-Amíg tanulok addig játsszál szépen a szobádban,ha valami probléma van akkor gyere be hozzám.
Matty csak bólintott majd felszaladt a szobájába.Én is lassan felsétáltam az emeletre.Bepillantottam öcsém szobájába aki már a játékos dobozában kutakodott.
Elmosolyodtam és bementem Matty melletti szobába,ami történetesen az én szobám.Ebből a szempontból praktikus a ház, a öcsém szobája az enyém mellett van és mivel szinte mindig én ügyelek rá,így nem kell messzire mennem.
Most is..apám egész nap dolgozik,majd este hazajön azzal a cica babával akibe 'szerelmes' és itt nyáladoznak,tőlem pedig elvárja,hogy figyeljek a testvéremre,jól tanuljak és még takarítanom is kell sokszor.
Én ezeket mind elviselem és teljesítem egy rossz szó nélkül,de olykor eltörik a mécses és kitör belőlem sírás.Ilyenkor jönne jól valaki,aki támogat.Néha azt kívánom,hogy legyen egy támaszom,aki segít nekem,vagy valaki akire rábízhatom kicsit az életem. De hát miket is várok én 16 évesen,varázslat kéne ahhoz ,hogy eme kívánságaim teljesüljenek.
Nagyot sóhajtottam és elővettem a könyveim,füzeteim,és nekifogtam a magolásnak.
Miközben a történelmet tanultam önkéntelenül is eszembe jutott a szőke fiú akit láttam az óvodában.Próbáltam nem a szőke hercegre gondolni ,de hiába,mégis csak érdekesebb gondolat mint 
a 2.világháború és történései.
-Alexis,Alexis.-tört be a szobámba Matty.-Segíts!

Itt az első fejezet!Ebben a blogban nem a viccre szeretnék alapozni,hanem már komolyabban szeretnék írni!:) Természetesen a vicces és mókás blogok is folytatódnak !:)