15.fejezet.~Kamionos.

15.fejezet.~


Sikeresen kijutottam az ablakon.Felkaptam a táskámat és lábujjhegyen rögtön megindultam,fel a járdára , és onnan már szabad volt az út.Elmentem a házunk elől , mert ott kicsit feltűnő lett volna stoppolni , hiszen Niall nem lakik annyira közel , hogy gyalog megközelítsem.
5 perc gyors séta után megálltam és stoppolni kezdtem. 10 perc elteltével , már azt hittem senki nem vesz fel , de egyszer csak megállt egy kamion előttem , amiben egy nő ült.
-Szállj be!-kiáltott nekem a nyitott ablakon.
Én valahogy felmásztam a kamionra és leültem , majd a nő felé fordultam.
-Nagyon köszönöm-fújtam ki a levegőt hálásan.
-Hova vigyelek?
-A Pearse Street 45-re kérem-motyogtam bátortalanul.
-Rendben-válaszolt a nő , majd a pedálra lépett.-Addig mesélj valamit magadról , hogy , hogy nem a szüleiddel viteted magadat el erre a bizonyos címre?-érdeklődött.
-Az hosszú történet , a lényeg csak annyi , hogy ott lakik egy nagyon jó barátom , és az apám nem is tud róla , hogy elszöktem-bólogattam , mire a nő felkuncogott.
-Igazi rossz kislány-kacsintott rám.-Tudom én milyen az amikor kénytelen elszökni az ember.16 éves voltam mikor Ulrich a volt férjemmel elszöktünk , hogy új életet kezdjünk.A szüleim jó módú emberek voltak , apám ügyvéd volt , anyám pedig fodrász.Pénzből nem volt hiányunk.Apám eltiltott Ulrichtól , szerinte egy veszélyes alak , pedig Ulrich egy asztalos és egy cukrász fia volt.Ulrich halálosan szerelmes volt belém ahogy én is belé , viszont Ulrichnak volt egy másik szerelme a kamionok- simított végig a kormányán.-Már sok-sok éve Ulricchal voltam , a rendőrség is keresett minket ,szüleinkkel együtt , de mi bújkáltunk éveken keresztül , míg fel nem adták egyszer a keresésünket , azaz 16 éves korom óta nem láttam a szüleimet , semmi nem tudok róluk , nem is tudom , hogy élnek e még -mesélt tovább.- Na , de térjünk vissza Ulrichra , Ulrich az a mocskos szemétláda 3 évvel ezelőtt hagyott el egy ribanc miatt -markolta meg erősen a kormányt. -Azt állította , hogy én már nem vagyok elég jó neki 30 évesen , neki az a dögös 20 éves maca kellett- lett sötét a tekintete , majd rám meredt.-Most mesélj kicsit te!Én nagyon felhúztam magamat , mesélj nekem a szüleidről , van testvéred?Vagy kérdezzek?
-Inkább kérdezzen- néztem csöppnyi rémülettel a tekintetemben.
-Oké-bólintott-Először is , nyugodtan tegezz , nem vagyok én még olyan öreg-mosolyodott el- És a kérdésem pedig , mondjuk hmm ... mit dolgoznak a szüleid?
-Édesanyám már sok éve halott , apám pedig egy menő céget vezet-rántottam vállat , és éreztem , hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon.
-Ó látom kényes téma , elnézést.
-Semmi baj , nem tudhatta -ráztam a fejemet , majd letöröltem a kigördült könnycseppjeimet.
-Akkor terelem a témát , van testvéred?
-Van , egy öcsém-adtam választ.
-Az jó - mosolygott .-Nekem 3 bátyám van , azokkal sem tudom , hogy mi van.
-Fel kéne venned a családoddal a kapcsolatot-néztem rá.
-Hát , lehet , hogy igazad van-lépett rá a fékre hirtelen-Amúgy megjöttünk -bökött a fejével oldalra.Én mikor megláttam a házat a szemeim felcsillantak , és mélységes öröm öntötte el a lelkemet.
-Nagyon köszönöm , hogy hálálhatnám meg?-érdeklődtem kedvesen mosolyogva.
-Igazán nincs mit , és talán már meg is háláltad!Talán felkeresem a családomat , eddig ez meg sem fordult a fejemben , de jöttél te!-kacsintott.- Na menjél!-vigyorgott a nő.-Várjunk csak megtudhatom , hogy hívnak?
-Alexis vagyok-viszonoztam a mosolyt.-És téged?
-Amelia-mondta , majd előre meredt egy pillanatra , azután meg ismét rám tekintett.-Sok szerencsét a továbbiakban!-intett nekem , mire én kiszálltam a kamionból , de mielőtt becsaptam volna az ajtót még Ameliára mosolyogtam és egy 'köszönömöt' tátogtam.

2 pillanat múlva a kamion elhajtott.Egy igen érdekes nőt ismertem meg , aki tanulságos mesét mondott nekem.

Lassan megfordultam , és a előttem álló házra néztem.
Egy csinos kis ház volt nagy ablakokkal és egy verendával a ház falán kis virágdíszítés futott.
Elindultam a bejárati ajtó felé , de félúton megtorpantam.
Mi van ha Niall azért nem válaszol az üzeneteimre , mert talált magának valaki mást? Mivan ha már nem is kíváncsi rám?
-Alexis!-szídtam magamat suttogva.-Ne légy hülye!
Na, remek , lassan már diliházba vihetnek ... magamhoz beszélek.Borzasztó.
Nagy levegőt vettem , és megindultam ismét a ház ajtaja felé , olyan apránként haladtam , hogy azt még egy csiga is megirigyelte volna.
Mikor végre elértem az ajtót , jött az újabb kihívás.Be kell csöngetni ...
Szörnyű próbákat kell kiállnom .. -könyveltem el magamban , majd ismét csiga lassúsággal megemeltem a kezemet , és megnyomtam a csengőt , majd vártam ...
2 percen belül az ajtó kinyílt , én pedig a szőke ír manómmal találtam szembe magamat.A tekintete döbbenetet tükrözött , majd pislogni kezdett .Ő maga sem hitte el , hogy itt lát engem.
-Lexi?-nézett rám nagy kék szemeivel.

OLVASD EL!!!!!!!!!!!!!

Tudom , hogy rövidek a fejik csak tudjátok most sokat kellett tanulnom és meg is lett az eredménye 5-ös lett a biosz dogám , na mind1 az a lényeg , hogy most itt a friss feji és remélem, hogy tetszik nektek :)

Komiba válaszolj:

Milyen a blog? Ha akarsz írhatsz kritikát a kinézetről és a történetről:) Hiszen én abból tanulok,okulok!:) Amúgy én is vállalok kritka írást:DHa haver vagy ha nem , mert én őszintén leírom!! Na puszi ;D